22/01/2019
Konzultációk a Napszikra Életvezetési és Terápiás Stúdióban
Tartottam egy workshopot a hétvégén óvónőknek, pedagógusoknak, fejlesztő szakembereknek. Érzékenyítő napot arra vonatkozólag, a gyermekek viselkedése mögött mikor húzódik meg a szülők, nagyszülők függőségi problémája, hogyan és hol tudnak segíteni.
Azokkal az emberekkel voltam, akik gyermekekkel foglalkoznak, "papíros" gyermekekkel. Átbeszéltük a függőségi típusokat és azokat a tüneteket, melyek a szülőkön nyakon csíphetők vagy tipikusak a gyermekekre vonatkozólag.
Rémtörténetekbe csöppentették egymást az élményeikkel. Az óvodás kisgyermek karikás szemekkel, kialvatlanul, nyüzsögve, agresszív játék után lefeküdt a játszószőnyeg közepére és ott két és fél órát aludt. Kiderült finom nyomozás, beszélgetés után, hogy az édesapa Németországban dolgozik. Az édesanya kimerült, érdemben már régóta nem törődik gyermekével, és odaadja az óvodásnak óvás helyett a telefont elalváshoz, míg ő a közösségi médián próbálja enyhíteni az elszigeteltnek tűnő magányát.
És ez megy hetek óta. Az anyuka nem tud leszakadni a netről, van egy partnere, aki csak azért kell, hogy bizonyítsa, ér még valamit a piacon, az apukával már régóta nem jó a viszonyuk és a gyermek még talán szemkontaktust sem kapnak az édesanyától.
Nagymama, rokonok nem élnek a közelben.
Átmeneti a krízis? Visszafordítható? Hogyan segítsen egy pedagógus? Hol van neki lehetősége a beleszólásba? Milyen jeleket kell figyelembe vennie?
Miután az óvónő beszélgetett az édesanyával, felhívott az anyuka. Egy konzultáció után átnéztük a helyzetet, míg egy társanyuka vigyázott a kisfiúra. Szinte semmi másról nem szól az anya élete, mint arról, hogy felöltözteti gyorsan a kisfiát, beviszi az oviban és már az autóban elkezdi nyomkodni az applikációit, az alkalmazásait és visszakockul a virtuális életbe. Jelző csengő riasztja, amikor eltelt a nap, rohan az oviba a gyermekért. Hazamennek és elkezdődik a rémálom a gyermek számára. Nap, mint nap.
A delegációs listával és a napi rutin megtervezésével kezdünk jövő héten a Napszikrában.
Legyünk érzékenyek a jelekre, mert ma már nem az alkohol, a drog az, ami a legfőbb veszélyforrást jelenti, hanem a viselkedéseinkből fakadó kontrollt vesztett állapotok (netfüggés, szexf és szerelemfüggés, boltkór, evési zavarok...stb.), illetve a társunktól való függés. Lezárjuk a magunkhoz vezető utat, a szeretteinkkel való kapcsolatápolást, a fejlődési lehetőségeket, a karrierutakat. Egy képzelt börtönbe zárulva.
A társfüggőségről holnap írok. Figyeljünk a gyermekekre, figyeljünk a viselkedésünkre és kérdezzünk szakembert, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy viselkedésünkkel beléptünk-e abba a fokozottan veszélyes zónába, ahonnan lehet, hogy csak nehezen van visszaút. És már sok-sok áldozatot követelt. Leginkább a gyerekektől.
Szeretettel!
dr. Bagi Éva Eszter
+36302208392
