Magyar Zoltán

31/05/2026

Új hobbim a 24h bikepacking.

31/05/2026

21/05/2026

Mindig is álmodtál róla, hogy pénzügyileg szabad legyél?

A szabadság nem ott kezdődik, hogy milliárdos vagy.

Hanem ott, hogy végre nem szorongsz a pénztől.

Van egy rendszered.
Tudod, mire mennyit költhetsz.
Van tartalékod.
Védve vagy a váratlan helyzetektől.
A céljaid nem csak álmok, hanem már megvalósítás alatt állnak.

És egy idő után úgy kezeled a pénzed, mint a fogmosást:
természetesen, rutinszerűen, felesleges stressz nélkül.

Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy felnőttként bánsz a pénzzel.

Ez pedig émelyítően jó érzés. Innen már senki nem szokott visszafordulni.

Mert aki egyszer megtapasztalja, milyen nyugodtan, tudatosan és szabadon élni, azt már nem nagyon lehet megmenteni attól, hogy előbb-utóbb tényleg pénzügyileg szabad legyen.

Elrejtettem neked valamit a kommentmezőben.

Nézd meg, hátha neked szól. 😉

07/05/2026

„A magyarok nem szegények. A pénzük alszik.”

Annyira öreg vagyok már, hogy MNB-jelentéseket olvasok. Még szokom, hogy egy közintézmény közérdekű információkkal szolgál. Bár mentségemre szóljon: az MNB jelentései mindig színvonalasak voltak, ez a legutóbbi pedig különösen az.

Az egyik legérdekesebb adat, amibe belefutottam, hogy elképesztő mennyiségű pénz áll egyszerű bankszámlákon, gyakorlatilag kamat nélkül.

A magyar háztartások forintbetét-állománya (bankszámla + lekötött betét) közel 20 000 milliárd forint, és ennek nagyjából 70%-a gyakorlatilag kamat nélkül parkoló pénz.

Ez annyira sok pénz, hogy muszáj máshogy is kifejezni.

Ha elosztanánk, minden magyarra fejenként közel 3 millió forint jutna olyan pénzből, amit nem fektetnek be. Hagyják elinflálódni, nem kérnek rá kamatot.

Ez olyan, mintha a fizetésük egy részét nem vinnék haza.

„Köszi főnök, tartsd meg, neked nagyobb szükséged van rá, én nyomom ingyen a melót!”

Hiába van 30%-a lekötve… A lekötött betét ma abszolút versenyképtelen az állampapírokkal szemben.

– alacsonyabb kamatot nyújt
– csak a lekötés végén jár a kamat
– ha egy nappal is előbb töri fel a betétes, elbukja a kamatot, sőt még mínuszos is lehet, mert nem ingyenes
– adóköteles, 28% adó terheli

Eközben az állampapír sok esetben akár kétszer akkora kamatot is fizethet, adó- és költségmentes, bármikor visszaváltható, és időarányosan megkapható érte a kamat.

Ez botrány.

Erről kellene szólniuk a bulvárcikkeknek, nem pedig arról, hogy:

„Riasztóan megnőtt a Nagyláb-észlelések száma.” (mai Bors cikk)

Az önsorsrontás tipikus esete, amit a jelentés feltár a magyarokról.

Az MNB szerint a magyar háztartások nettó pénzügyi vagyona már a GDP 117%-a, ami régiós szinten kifejezetten magas.

Tehát a probléma nem feltétlenül az, hogy az embereknek nincs pénzük.

Hanem az, hogy sokan egyszerűen nem foglalkoznak vele. Ott poshad „jó lesz az ott” üzemmódban.

Közben pedig:
– az infláció dolgozik
– a vagyon lassan veszít az értékéből

Befektetési tanácsadóként azt látom, hogy a legnagyobb különbség nem a gazdagok és a szegények között van.

Hanem azok között, akik aktívan irányítják a pénzügyeiket, és azok között, akik csak remélik, hogy „majd lesz valahogy”.

Nem kell mindenkinek tőzsdeguruvá válnia. Ezt nem állítom.

De ma már szerintem minimum elvárás lenne:
– érteni az infláció hatását
– ismerni az alapvető megtakarítási formákat
– tudni, mi az a diverzifikáció
– és legalább alap szinten foglalkozni a saját jövőnkkel

Mert a pénzünk ritkán szokott magától felébredni.

Ha szeretnéd átnézni, hogy a saját megtakarításaid mennyire dolgoznak érted, írj rám nyugodtan.

Magyar Zoltán

01/05/2026

TALÁN MÁR MOST IS ELÉG, AMID VAN

A pénzzel kapcsolatos egyik legütősebb történet a mexikói halászról szóló példabeszéd.

Egy amerikai üzletember Mexikóba látogat, és találkozik egy helyi halásszal. Az amerikait megdöbbenti, amikor megtudja, hogy a halász csak néhány órát dolgozik naponta.

„És mit csinál a maradék idejében?” – kérdezi az amerikai.

„Későn kelek, a családommal vagyok, olvasok, sziesztázok, és gitározok a barátaimmal” – feleli a halász.

„Ezt nagyon rosszul csinálja. Van egy ötletem – mondja az amerikai. – Egész nap dolgoznia kellene. Vegyen fel kölcsönt, és vásároljon még egy hajót. Fogadjon fel más halászokat, hogy magának dolgozzanak. Annyi pénzt kereshetne, hogy 10 év múlva nyugdíjba mehetne.”

„És mit csinálnék nyugdíjasként?” – kérdezi a halász.

„Kelhetne későn, lehetne a családjával, olvashatna, sziesztázhatna, és gitározhatna a barátaival.”

(Részlet "A Pénzköltés művészete" című könyvből)

30/04/2026

Nemrég beszélgettem egy fiatal apukával, aki házas és javarészt egyedül tartja el a családját. Puhatolózott, hogy rendben vannak-e a pénzügyei, ha már ilyen nagy felelősséget vállalt.

Ugye 3 területen is bizonyítania kell. Pedig nem is olyan rég még csak a diák volt.

1. Elég jó házastársnak kell lennie
2. Elég jó apukának kell lennie
3. Elég jón alkalmazottnak kell lennie egy AI által terhelt világban
(Bónusz: És még a bank is számít rá, ugyanis tett oda is egy ígéretet)

Annyit mondtam neki, hogy mindössze HÁROM kérdéssel (kérdés csoporttal) tesztelheti a pénzügyi felnőttségét.

A szabály annyi, hogy ha valamelyik kérdésre nincs stabil, magabiztos válasz, akkor nem az a baj, ha most nincs, hanem ha nem lesz záros határidőn belül.

1. Mi van, ha holnap meghalok? Mi történne a családommal anyagi értelemben? Hogyan tudom őket megvédeni pénzügyileg ilyen helyzetben?

2. Mi van, ha súlyosan megsérülök vagy megbetegszem? Hogy tudom biztosítani a gyógyulásomat vagy a megváltozott életemet és a jövedelmemet?

3. Mi van, ha mázlim van és megúszom mindkét fenti helyzetet? Se idő előtti halál, se kiesés a munkából. Megfelelő megtakarítási és befektetési tervem van arra, hogy a gyerek életkezdését támogassam és a házastársammal időben nyugdíjba mehessünk hozzánk méltó életszínvonalon?

Tedd fel magadnak is a kérdéseket és ha úgy érzed, nem magabiztosak a válaszaid, akkor mielőbb tegyél azért, hogy pénzügyi értelemben is felnőtté válj.

Megnyugtatlak: mindegyik kérdésre léteznek pénzügyi megoldások.

Magyar Zoltán

28/04/2026

Tetszik a magyar közélet netflixesedése.

A képen látható urat nem ismerem, de tételezzük fel, hogy gazdasági miniszter volt egy bukott rendszer végnapjait alatt.

Tegyük fel, hogy a Válaszonline megírta a családjához köthető állami megrendelések részleteit:

"Legalább 80 állami érdekeltség kötött szerződést a testvéréhez köthető ügyvédi irodákkal, amelyek különböző néven, de ugyanazzal az adószámmal működtek."

"Az üvegzseb-szerződésekben 34 állami cégnél tudott konkrét összegeket azonosítani a lap, ezek alapján a jogászi kör 8,2 milliárd forintot biztosan elhozott, a tényleges összeg ennek a duplája-triplája is lehet a Válasz Online szerint." (Forbes)

A legnagyobb tételek ezek közül:

Nemzeti Fejlesztési Programiroda: ~1 milliárd Ft
Miniszterelnökség és Kormányiroda: >850 millió Ft
Magyar Államkincstár: ~846 millió Ft
Magyar Közút: ~667 millió Ft
Corvinus: ~500 millió Ft
Vízművállalatok: ~417 millió Ft

A „sikerdíj” logikája

Ha valaki ilyen volumenű üzleteket „segítene” a családjának megszerezni, akkor feltételezhető lenne, hogy ezt nem pusztán jóindulatból tenné.

Egy ilyen helyzetben logikus felvetés lenne, hogy:
létezhetne egy informális „sikerdíj”, amely a teljes üzleti volumen bizonyos százaléka lehetne.

Ha ez az arány mondjuk:

10% lenne → százmilliós nagyságrendű személyes haszon,
20–30% → már egészen extrém vagyonfelhalmozás, milliárdokról van szó
de elméletben akár ennél magasabb is lehetne, hisz hallottunk 50%-os vagy akár ennél is nagyobb “leadók”-ról a magyar politikaitörténetben.

Nyilván, amiket írok csak a képzelet játéka. Magyarországon ilyesmi nem fordulhatott elő korábban, mert a vezetőnk sosem tűrt meg semmilyen korrupciót.

Ha fentiek viszont mégis igazak lennének, akkor a képen látható úr ebben az esetben multimilliárdosként majszolja a hamburgert a reptéri váróban.

Aki multimilliárdos, annak nem kell frissítenie a CV-jét, hisz életében többet nem kell dolgoznia. Könnyen elképzelhető lenne:
- a teljes visszavonulás, vagy
- egy olyan országba költözés, ahol nem ismerik.

Ebben a kontextusban az „utolsó vacsora” nem egy bukás pillanata lenne, hanem inkább egy átmenet az aktív hatalomból, a következmények nélküli magánéletbe.

A kérdés csak az, hogy:
ez tényleg következmények nélküli élet lesz… vagy csak annak látszik.

27/04/2026

5 óra 42 perc van.

Ma reggel – mint minden normális embernek – a gondolataim a protestáns etika körül forognak. Épp olvasom a “Nem dolgozás öröme” című könyvet Ernie Zelinski-től. Ő többször is hivatkozik Max Weber-re, aki 1905-ben papírra vetette a munkaalapú társadalom koncepcióját.

A lényege: a munka nem csak szükséges rossz, hanem erkölcsi kötelesség, sőt, a kiválasztottság jele lehet. Ez teljesen szembemegy azzal, ahogyan az emberiség a történelem nagy részében a munkához viszonyult.

Weber szerint különösen a kálvinista gondolkodás hozta be azt az új szemléletet, hogy:

a kemény munka = erény
az idő pazarlása = bűn
a vagyon felhalmozása = nem gond (ha nem költöd el élvezetekre)
az élet célja: hivatás (Beruf) teljesítése

Ez a mentalitás lett a kapitalizmus egyik pszichológiai motorja. Ez annyira így van, hogy én is ennek a pszichózisnak vagyok az áldozata, bár kitartóan dolgozom azon, hogy kigyógyuljak belőle.

Hangos puffanással érkezett meg a könyv a sarokba, amikor ahhoz a részhez értem, hogy válaszoljak meg két egyszerű kérdést.

Ki vagyok én? (szabály: nem mondhatok semmit, ami a munkámmal kapcsolatos, pédául foglalkozás, vagy akár olyat, amit egy önéletrajzba írnék, csapatjátékos, gyors problémamegoldó, sötöbö.)

Ki lennék, akkor, ha nem létezne munka a világon? Ötletem sincs.

Teljes le vagyok blokkolva a két kérdés kapcsán. Fogalmam sincs ki vagyok és ez baromi rémisztő. Az identitásom része a munkám, miközben az egész csak egy maszk, egy kitaláció, hiszen ha másik időablakba születek, akkor nyilván nem lennék tréner vagy bankár. Lehet, hogy egy huszadrangú vadász lennék, vagy egy béna sámán, esetleg egy krumpliföldre optimalizált 16. századi francia paraszt.

A középkori parasztok munkája jóval kevésbé volt folyamatos és intenzív, mint ahogy ma elképzeljük. A történészek becslései szerint évente nagyjából 120–180 napot dolgoztak, napi szinten pedig körülbelül 6–8 órát, de ezt sem egyben: a nap reggeli munkával indult napkeltétől, majd gyakran 2–3 órás ebéd- és pihenőidő következett, amit egy rövidebb délutáni munkaszakasz zárt.

Naplemente után jellemzően nem dolgoztak. A munka erősen szezonális volt: aratáskor valóban megterhelő napokat éltek meg, viszont télen sokkal kevesebb teendő akadt, és az egyházi ünnepek is rendszeres pihenőnapokat biztosítottak.
Zelinski szerint a középkori ember évente akár 115 szabadnapot is kivett. Ahogy írja, még a "obscure saints" vagyis a legkevésbé ismert szenteket is megünnepelték.

Ma egy huszonéves fiatalnak Magyarországon 21 nap jár évente, ugyanez amerikában 10 nap körül van.

A vadászó-gyűjtögető társadalmakban még ennél is lazább volt a munkához való viszony. Antropológiai kutatások – például a !Kung törzs vizsgálata – alapján a napi „munka” gyakran mindössze 3–5 órát tett ki, és nem is minden nap végeztek ilyen jellegű tevékenységet. A vadászat és gyűjtögetés jellemzően a nap első felében zajlott, utána a közösségi élet, pihenés és történetmesélés dominált. Nem létezett éles határ munka és szabadidő között, a tevékenységek inkább az élet természetes részét képezték. Marshall Sahlins ezt nevezte „az eredeti bőség társadalmának”, ahol viszonylag kevés ráfordítással is biztosítani tudták a megélhetéshez szükséges javakat.

A Kung törzs, vagyis busmanok ma is léteznek. Sőt olyan közösségek is vannak, akik az éhhalál szélén vannak, mert túlszaporodtak és levadásztak mindent, közben technológia fejlettségük pedig nem teszi lehetővé, hogy elég élelmiszert termeljenek.

Egy afrikai magyartól hallottam, hogy ezek a törzsek nem csupán nem értenek a mezőgazdasághoz, növénytermészetéshez, állattartáshoz, hanem tudatlanságuk mellett csórók és végtelenül lusták is. Legalábbis protestáns szemmel nézve naplopók. Nincs bennük meg a munka iránti elkötelezettség. Nem tudnak monoton dolgozni, megunják, elmismásolják, gányolnak. Ahhoz a fejlett világba kell születni, hogy ennyire szeress, tudj és akarj dolgozni.

Felmerül tehát a kérdés, hogy én, miért is dolgozom naponta akár 10-12 órát is?

22/04/2026

A Föld napja van🌍

Helló, meg kéne menteni a bolygót! Nézz ki az ablakon! Látod milyen szép idő van? Nincs is klímaváltozás? Szerintem van. Semmi sem lesz olyan, mint eddig volt.

- Ma tengerpart, 20 év múlva tenger?
- Lehetetlen lesz síelni télen Európában 2050-ben?
- Az unokáink gleccsert csak fotóról látnak majd? (Mondjuk én se láttam még élőben)

De hadd tegyek fel egy anyagias kérdést is:

Ki fog pénzt keresni ezen a változáson? A klímaváltozás nem csak környezeti téma, hanem egy több évtizedes gazdasági átrendeződés. És mint ilyen: nyerteseket és veszteseket teremt.

Ha ma kéne összeraknom egy „klímaváltozás-nyertes” portfóliót, a következőkre fókuszálnék:

Hálózatfejlesztés és infrastruktúra

Elképesztően nő az áramigényünk. Minden elektrifikálódik: háztartások, ipar, villanyautók, tömegközlekedés, lassan a szállítámámnyozás is. A hálózat viszont nincs erre felkészülve.

Az áramnak is kellenek „autópályák”. Éppen ezért érdemes figyelni a közműcégekre és az infrastruktúra-fejlesztő vállalatokra. (NextEra Energy, Enel, Siemens, Schneider Electric, Quanta Services)

Félvezető és chipgyártók/tervezők

Az egy dolog, hogy több energiát fogunk használni, de szerencsére szeretnénk ezt okosabban megtenni. Ehhez pedig chipek kellenek: minél fejlettebb egy félvezető, annál energiahatékonyabb egy rendszer – olyan, mintha egy régi izzót lecserélnél LED-re, ugyanazt a fényt kapod töredék fogyasztással.

Ebben kulcsszereplők például a NVIDIA, TSMC, ASML. ETF szinten pedig ide tartozik például bármely Semiconductor ETF.

Nyersanyagok, ritkaföldfémek (réz, lítium, nikkel)

Csak néhány példa: Egy elektromos autóhoz réz, az akkumulátorhoz pedig speciális fémek kellenek, miközben a készletek végesek vagy egyre nehezebben kitermelhetők.

Ez olyan, mintha egyre több házat akarnának építeni, de a tégla egyre ritkább lenne, természetesen ilyenkor az ára is emelkedik.
Befektetőként klasszikus helyzet előtt állunk: Most sem olcsó, de mennyivel lesz drágább 10 év múlva?

Biztosítók

Képzelj el egy világot, ahol több a vihar, árvíz, szárazság. Egy ilyen világban kénytelenek lesznek árat emelni a biztosítók. Aki jól árazza a kockázatot, az többet keres, ezért nem baj, ha akadnak biztosítók is a portfólióban. Ilyen cégek például az Allianz, Generali, Munich Re vagy a AXA, sőt ETF szinten is vannak speciálisan Insurance kategóriák.

Víz és mezőgazdaság

A víz és mezőgazdaság területén a klímaváltozás miatt egyre kiszámíthatatlanabb az időjárás. A kevesebb a víz = nagyobb a kockázat-

Képzeljük el azt a világot, ahol a víz már nem magától értetődő, hanem komoly technológiai innováció kell ahhoz, hogy mindenki számára elérhető legyen. A témában ide sorolható a legtöbb Water és Agriculture néven futó ETF.

Szeretnél egy személyre szabott portfóliót? Írj nekem.

12/03/2025

Véget vetünk az áremelkedésnek! Lecsökkentjük az alapvető élemiszerek adóját 31,5%-ról 5%-ra. Bocs, nem ide.