Vertex Trade Trust Investment

Vertex Trade Trust Investment A Vetrex Trade Trust Investment alapvetően innovatív üzleti ötletek, projektek megvalósításában vesz részt.

A Vertex Trade Trust Investment azzal a céllal kezdi meg működését Magyarországon, hogy életképes, innovatív üzleti ötletek megvalósítását segítse. Ennek érdekében hatékonyan kíván közreműködni a szükséges működő tőke megszerzésében, annak biztosításában. Szakmai hátterével biztosítani tudja a megfelelő projekt menedzsmentet. Fontos célként fogalmazza meg az általa támogatott üzleti elképzelések n

emzetközi piacokon történő megjelenését. Lehetőséget kívánunk adni a magyar szabadalmak, kutatási témák amerikai, kanadai környezetben történő megjelenéséhez.

22/05/2026

OROSZORSZÁG ÉS KÍNA KÖZÖS NYILATKOZATA AZ ÚJ VILÁGRENDRŐL

Az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság közös nyilatkozata a többpólusú világ és az új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakulásáról

Az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság — a továbbiakban: Felek — mint ősi történelmű civilizációk, az Egyesült Nemzetek Szervezetének — ENSZ — alapító országai és Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, a többpólusú világ fontos erőközpontjai, amelyek konstruktív szerepet játszanak a globális erőegyensúly fenntartásában és a nemzetközi kapcsolatok rendszerének tökéletesítésében, az Orosz–Kínai közös nyilatkozat a többpólusú világról és az új nemzetközi rend kialakításáról című, 1997. április 23-i dokumentum, az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság közös nyilatkozata a XXI. századi nemzetközi rendről című, 2005. július 1-jei dokumentum, az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság közös nyilatkozata a világ jelenlegi helyzetéről és fontos nemzetközi problémákról című, 2017. július 4-i dokumentum, valamint az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság közös nyilatkozata az új korszakba lépő nemzetközi kapcsolatokról és a globális fenntartható fejlődésről című, 2022. február 4-i dokumentum eszméitől vezérelve

a következőket jelentik ki:

1. A második világháború befejezése óta felgyorsultak a nemzetközi környezetben és a világ erőviszonyaiban zajló változások.

Egyfelől a dekolonizáció hulláma és a hidegháború lezárulása jelentősen megnövelte a szuverén államok számát a világban. A nemzetközi közösség sokszínűbbé és összetettebbé vált. Nőtt Ázsia, Afrika, a Közel-Kelet, Latin-Amerika és a Karib-térség államainak fejlettségi szintje és nemzetközi befolyása. Megnőtt azoknak a regionális és interregionális társulásoknak a száma, amelyek tevékenysége a nemzetközi kapcsolatok minden területére kiterjed, a politikától és a biztonságtól kezdve a gazdaságon át a humanitárius dimenzióig; szerepük a világ ügyeiben folyamatosan növekszik. A világban az összekapcsoltság és a kölcsönös függés az emberiség történetében példátlan szintet ért el.

Kudarcot vallottak azoknak az államoknak a kísérletei, amelyek egyedül akarták irányítani a világ ügyeit, saját érdekeiket az egész világra rá akarták kényszeríteni, és a gyarmati korszak szellemében korlátozni kívánták más országok szuverén fejlődési lehetőségeit. A nemzetközi kapcsolatok rendszere a XXI. században mélyreható átalakuláson megy keresztül, és evolúciós úton halad a policentrikusság hosszú távú állapota, valamint az új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakulása felé.

A legtöbb állam a megszerzett történelmi tapasztalatok figyelembevételével mélyen felismerte egy új korszak beköszöntét, valamint annak szükségességét, hogy egy összetartóbb nemzetközi közösség kialakításának útját kövesse; továbbá a létfontosságú érdekek kölcsönös tiszteletben tartásának, az egyenlőségnek, az igazságosságnak és a kölcsönösen előnyös együttműködésnek az útját, anélkül, hogy a világot egymással szemben álló régiókra és blokkokra osztanák.

Másfelől a világ helyzete bonyolultabbá válik. Erősödnek az olyan negatív neokoloniális tendenciák, mint az egyoldalú erőalapú megközelítések gyakorlata, a hegemonizmus és a blokkos konfrontáció. Rendszeresen megsértik a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok alapvető, általánosan elismert normáit; az államok számára egyre nehezebbé válik, hogy összehangolják cselekvéseiket és rendezzék a konfliktusokat a globális kormányzás intézményeinek keretei között, amelyek közül sok veszít hatékonyságából. A béke és a fejlődés globális napirendje új kockázatokkal és kihívásokkal szembesül; fennáll a nemzetközi közösség széttöredezésének és a „dzsungel törvényéhez” való visszatérésnek a veszélye.

2. A Felek, kiállva az egyenrangú és rendezett többpólusú világ, valamint az új típusú nemzetközi kapcsolatok harmonikus kialakulása mellett — beleértve egy igazságosabb és racionálisabb globális kormányzási rendszert is — kötelezettséget vállalnak arra, és felhívják a nemzetközi közösséget is arra, hogy egymás közötti kapcsolataikban tartsák magukat az alábbi alapelvekhez:

1) A világ nyitottságának elve az inkluzív és kölcsönösen előnyös együttműködés számára.

Fontos leküzdeni a világ megosztottságát, és elősegíteni a határokon átnyúló akadályok felszámolását a különböző területeken, miközben tiszteletben kell tartani valamennyi szuverén állam szuverenitását, területi integritását és sajátosságait. A világban nincs egyetemes fejlődési út, és nem léteznek „első osztályú” országok és népek. Az államok között egy ilyen sokszínű és összetett világban természetes módon fennálló különbségek nem jelenthetnek akadályt az egyenrangú, tiszteleten alapuló és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése előtt. Tiszteletben kell tartani minden szuverén állam fejlődési útjának és modelljének megválasztását. A nemzetközi politikai kapcsolatok demokratizálása és egy nyitottabb világgazdaság kiépítése a világ valamennyi országának létfontosságú érdekeit szolgálja. A közös problémák megoldására irányuló egyoldalú megközelítések, a hegemonizmus és a kényszerítés politikája bármilyen megnyilvánulási formában elfogadhatatlanok.

2) Az oszthatatlan és egyenlő biztonság elve.

Az emberiséget érintő közös kockázatok és kihívások növekedésének hátterében egy összetartóbb nemzetközi közösség kialakítása azt jelenti, hogy egy állam biztonsága nem biztosítható egy másik állam biztonságának rovására. Valamennyi szuverén államnak egyenlő joga van a biztonsághoz. Kellő figyelmet kell fordítani minden ország racionális biztonsági aggályaira; a biztonsági kérdésekben az együttműködésre kell törekedni; el kell utasítani a blokkos konfrontációt és a „zéró összegű játszmák” stratégiáit; fel kell lépni a katonai szövetségek bővítése, a „hibrid” háborúk és a „más keze által vívott” háborúk ellen; valamint elő kell mozdítani egy megújított, kiegyensúlyozott, hatékony és fenntartható globális és regionális biztonsági architektúra létrehozását. A nézeteltéréseket és vitákat békés úton kell rendezni, a konfliktusok gyökérokainak felszámolásával. Elfogadhatatlan, hogy szuverén államokat semlegességük feladására kényszerítsenek.

3) A nemzetközi kapcsolatok demokratizálásának és a globális kormányzás rendszere tökéletesítésének elve.

Minden állam és állami társulás szabadon választhatja meg külföldi partnereit és a nemzetközi együttműködés modelljeit. A világban a hegemónia megengedhetetlen, és azt meg kell tiltani. Egyetlen állam vagy államcsoport sem ellenőrizheti a nemzetközi ügyeket, nem rendelkezhet más országok sorsa felett, és nem sajátíthatja ki a fejlődés lehetőségeit. A globális kormányzás és szabályozás rendszerének biztosítania kell a feltételeket valamennyi állam egyenrangú részvételéhez a politikai döntéshozatali folyamatokban, valamint az abból származó előnyök élvezetéhez; e rendszernek folyamatosan tökéletesednie kell. A globális kormányzásban, amely a nemzetközi kapcsolatok rendszerének rendezését szolgáló fontos eszköz, ragaszkodni kell a szuverén egyenlőséghez, a nemzetközi jog elsőbbségéhez, a többoldalúsághoz, az emberközpontúsághoz és az eredményorientáltsághoz. Ennek érdekében erősíteni kell a többoldalúság szerepét mint a sokrétű és összetett globális problémák megoldásának fő eszközét, és nem szabad megengedni az ENSZ meggyengítését. Az ENSZ és más multilaterális intézmények reformjának az egész emberiség érdekeit kell szolgálnia, és következetesen növelnie kell a fejlődő államok képviseletét és szavát a nemzetközi rendszerben. Az ENSZ Alapokmánya a nemzetközi kapcsolatok alapvető normája, és elveit teljes összességükben és egymással való összefüggésükben kell betartani. Az államok szűk körében kidolgozott szabályok nem helyettesíthetik az általánosan elismert nemzetközi jogot. A nagy államoknak különleges felelősséget és küldetést kell vállalniuk, többletkövetelményeket kell támasztaniuk önmagukkal szemben, és nem élhetnek vissza előnyeikkel.

4) A világ civilizációs és értékbeli sokszínűsége.

Minden emberi civilizáció önértékkel bír és egyenrangú; a civilizációk nem oszthatók fejlettekre és fejletlenekre, erősekre és gyengékre. Egyetlen civilizáció szellemi-erkölcsi rendszere sem tekinthető kizárólagosnak vagy mások fölött állónak. Minden országnak ki kell állnia a civilizációk olyan szemlélete mellett, amely az egyenlőségen, a tapasztalatok kölcsönös cseréjén és a párbeszéden alapul; erősíteniük kell a különböző nemzetiségek és civilizációk közötti kölcsönös tiszteletet, megértést, bizalmat és kapcsolatokat; elő kell mozdítaniuk valamennyi ország népei között a kölcsönös megértést és barátságot; valamint védeniük kell a kultúrák és civilizációk sokszínűségét. Határozottan fel kell lépni az ellen, hogy az emberi jogokat ürügyként használják más államok belügyeibe való beavatkozásra, valamint az emberi jogi kérdések politizálása és eszközzé tétele ellen. A vallás az emberi kultúra fontos közvetítője, amely különleges szerepet játszik a népek közötti kapcsolatok kiépítésében, ezért minden államnak kedvező feltételeket kell teremtenie a vallásközi párbeszédhez és kapcsolatokhoz.

3. A Felek továbbra is közösen alakítják ki a többpólusú világ és az igazságosabb, új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakítására vonatkozó közös víziójukat.

ÖSSZEGZÉS
A közös nyilatkozatból egyértelműen látszik, hogy a két nagyhatalom nem fogadja el a 2. vh utáni időszak liberális demokrácia szabályokra alapozott világrendjét. Visszatérnek a többpólusú berendezkedés érdek és erő alapú világképéhez. A szövegben megfogalmazott állítások meglehetősen képmutatóak - látva mind az Orosz, mind a Kínai terjeszkedések irányát, stratégiáját.
A Föld végletekig kimerített természeti erőforrásai utáni vágy magában hordozza az új gyarmatosítás 21. századi megoldásait, ami az erő politikájával társulva súlyos konfliktusokhoz vezethet. Ennek ma már egyre nyilvánvalóbb jelei vannak. Már az egy kisebb fajta csoda lesz, ha a világ komolyan megrázkódtatások nélkül eljut az évszázad közepéig.

16/04/2026

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

05/12/2025

A NYUGAT UTOLSÓ ESÉLYE
Hogyan építsünk új globális rendet, mielőtt túl késő lenne

Finnország elnöke, Alexander Stubb fontos cikket tett közzé “The West's Last Chance,” címmel, azzal érvelve, hogy a második világháború utáni – együttműködésre, szabályokra, és a közös értékek rendszerére alapozott - világ összeomlik. A háborúk szaporodnak, a szövetségek felbomlanak, és a globális délen növekvő hatalmak átformálják a geopolitikai tájat.
Ez lehet a Nyugat utolsó esélye egy olyan nemzetközi rend újjáépítésére, amely védi a szabadságot, a stabilitást és az olyan kisebb nemzeteket, mint Ukrajna. Ha a Nyugat kudarcot vall, az alternatíva egy nyers hatalom által irányított világ –, ahol az agresszió büntetlenül marad, és a határok semmit sem jelentenek.

A világ többet változott az elmúlt négy évben, mint az előző 30 évben

Hírfolyamaink tele vannak viszályokkal és tragédiákkal. Oroszország bombázza Ukrajnát, a Közel-Kelet forrongását, Afrikában pedig háborúk dúlnak. Ahogy a konfliktusok fokozódnak, úgy tűnik, a demokráciák pusztulásban vannak. A hidegháború utáni korszak véget ért. A berlini fal leomlását követő remények ellenére a világpolitika nem egyesült a demokrácia és az új alapokra helyezett piaci kapitalizmus felkarolásában. Valójában azok az erők, amelyeknek össze kellett volna hozniuk a világot a kereskedelem, az energia, a technológia és az információipar, most széthúzzák azt.

A rendetlenség új világában élünk. A II. világháború vége után kialakult liberális, szabályokon alapuló rend most haldoklik. A többoldalú együttműködés átadja helyét a többpólusú versenynek. Úgy tűnik, hogy az opportunista tranzakciók többet számítanak, mint a nemzetközi szabályok védelme. A nagyhatalmi verseny visszatért, mivel Kína és az Egyesült Államok rivalizálása meghatározza a geopolitika kereteit. De nem ez az egyetlen erő, amely a globális rendet alakítja. A feltörekvő középső hatalmak, köztük Brazília, India, Mexikó, Nigéria, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika és Törökország megváltoztatták a játékot. Együtt megvannak a gazdasági eszközeik és geopolitikai erejük ahhoz, hogy a globális rendet a stabilitás vagy a nagyobb zűrzavar felé billentsék. Indokuk van változást követelni is: a második világháború utáni multilaterális rendszer nem alkalmazkodott ahhoz, hogy megfelelően tükrözze a világban elfoglalt helyzetüket, és ne biztosítsa számukra a megérdemelt szerepet. Egy háromszög alakú verseny alakul ki az általam globális Nyugatnak, globális Keletnek és globális Délnek nevezett országok között. A multilaterális rendszer megerősítése vagy a multipolaritás keresése során a globális dél dönti el, hogy a geopolitika a következő korszakban az együttműködés, a széttagoltság vagy az uralom felé hajlik-e.

A következő öt-tíz év valószínűleg meghatározza a világrendet az elkövetkező évtizedekben. Ha egyszer egy rend beáll, hajlamos egy ideig ragaszkodni. Az I. világháború után két évtizedig tartott egy új rend. A következő rend a második világháború után négy évtizedig tartott. Most, 30 évvel a vége után Hidegháború, ismét valami új van kialakulóban. Ez az utolsó lehetőség a nyugati országok számára, hogy meggyőzzék a világ többi részét arról, hogy inkább párbeszédre képesek, mint monológra, következetességre, mint kettős mércére, és együttműködésre, mint uralomra. Ha az országok elkerülik az együttműködést a verseny érdekében, még nagyobb konfliktusok világa rajzolódik ki.

Minden államnak van ügynöksége, még az olyan kicsiknek is, mint Finnország A kulcs az, hogy megpróbáljuk maximalizálni a befolyást, és a rendelkezésre álló eszközökkel megoldásokat keressünk. Számomra ez azt jelenti, hogy mindent meg kell tennem a liberális világrend megőrzése érdekében, még akkor is, ha ez a rendszer jelenleg nincs divatban.

A nemzetközi intézmények és normák adják a keretet a globális együttműködéshez. Ezeket frissíteni és meg kell reformálni, hogy jobban tükrözzék a globális dél és a globális kelet növekvő gazdasági és politikai erejét. A nyugati vezetők régóta beszélnek a multilaterális intézmények, például az Egyesült Nemzetek Szervezete rögzítésének sürgősségéről. Most meg kell valósítanunk, kezdve az ENSZ-en és más nemzetközi testületeken, például a Kereskedelmi Világszervezeten, a Nemzetközi Valutaalapon és a Világbankon belüli hatalom egyensúlyának helyreállításával. Ilyen változtatások nélkül a jelenlegi multilaterális rendszer összeomlik. Ez a rendszer nem tökéletes; eredendő hibái vannak, és soha nem tudja pontosan tükrözni a körülötte lévő világot. De az alternatívák sokkal rosszabbak: befolyási övezetek, káosz és rendetlenség.

ÖSSZEGZÉS

A finn elnök által megosztott nézeteket a fejlett liberális demokráciák vezetői értik és egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek ennek a világnézetnek a védelme érdekében. A skandináv országok belépése a NATO-ba, a közel 30 éve nem látott újra fegyverkezés felpörgetése egyértelműen arra utal, hogy a szabályokra alapozott világrend felbomlott. Helyébe egy polarizálódó egymással nem versenyző, hanem konfliktusokat kereső, nemzeti önérdeken alapuló megosztottságot helyez előtérbe.
Amerika, mint a liberális demokrácia fellegvára Trump vezetése alatt elbukni látszik. A hagyományokra épülő Európai – Amerikai gazdasági és katonai érdekszövetség felbomlóban van.
Mindezt tetézik a klímaváltozással kapcsolatos és egyre fokozódó folyamatok, amik képesek világméretű káoszt okozni. A civilizációnk fennmaradását szolgáló földi erőforrásokat kimerítettük, pótlásukra nincsenek meg az eszközeink. A folyamat visszafordíthatatlan.

A jövőkutatási elemzések és előrejelzések ma már egyértelműen világossá teszik. Ha az emberiség nem változtat a jelenlegi magatartásán, akkor a ma ismert világunk 25 éven belül véget ér.

FORRÁS:
Foreign Affairs

30/09/2025

DOOMSDAY: HÁTRALÉVŐ IDŐ – 25 ÉV
Több vezető tudós is elég dermesztő képet fest az emberiség jövőjéről. Szerintük a globális társadalmi összeomlás, vagy akár a teljes kihalás kockázata most nagyobb, mint valaha.

Olvasási idő: 7 perc
A cikkel kapcsolatban számítunk a véleményedre.
SZERZŐ
Christopher Stevens

BEVEZETŐ
25 év múlva véget ér a világ, az emberiség a kihalás szélére sodródik, a városok vágóhidakká válnak: a tudósok rémálom-előrejelzése nem egy légből kapott jóslat, hanem tények és bizonyítékok sora jelzi, hogy valami elkerülhetetlen felé halad a civilizációnk.
Sokan azt gondolhatják, hogy már megint a szokásos világvége riogatásról van szó, de ennél lényegesen komolyabbak a jövőkutatással foglalkozó tudósok megállapításai. Toby Ord, az Oxfordi Egyetem futurológusa, Nick Bostrom filozófus, valamint a Pulitzer-díjas író, Jared Diamond olyan előrejelzésekkel állt elő, amiket ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Állításuk szerint a civilizációnk totális összeomlását 25 éven belül ezek a tényezők fogják előidézni:
• Atomháború – örök klasszikus világvége-szcenárió, és az biztos, hogy jelenleg is több mint 10 ezer nukleáris robbanófej van felhalmozva világszerte.
• Klímaváltozás – a jelenlegi felmelegedés tízszer gyorsabban zajlik, mint a múlt hasonló katasztrofális eseményei.
• Mesterséges biológiai fegyverek és világjárványok – a technológiai fejlődés új, nehezen kontrollálható kockázatokat hoz.
• Mesterséges intelligencia – amely ellenségessé válhat, vagy autonóm szuper fegyvereket hozhat létre.

A „GÓLIÁT ÁTKA”

Luke Kemp, a Cambridge-i Egyetem kutatója és „A Góliát átka: A társadalmi összeomlás története és jövője” című könyv szerzője szerint mindez azért is tűnik elkerülhetetlennek, mert a történelem azt mutatja: minden nagy civilizáció előbb-utóbb saját bukását idézi elő. Szerinte a társadalmak „Góliáttá” válnak: hatalmassá, de sebezhetővé. A korrupció, a környezeti pusztítás, a növekvő egyenlőtlenség és a véges erőforrásokra épített túlzott társadalmi függés végül menetrendszerű összeomláshoz vezet. Kemp arra is figyelmeztet, hogy ezúttal – ellentétben a múlt nagy katasztrófáival – nem biztos, hogy kisarjadhat egy új civilizáció, amely majd újjáépíti a világot.
A helyzet komolyságát az is jelzi, hogy a globális elit is a legrosszabbra készül. Peter Thiel és Sam Altman luxusbunkereket építtetnek távoli, biztonságosnak vélt helyeken, például Új-Zélandon. De ilyesmit építtet Mark Zuckerberg is.

Az emberiség történelmében minden civilizáció „önmegszüntető“ volt - mondja. A minta mindig ugyanaz, kezdve a gazdagság egyenlőtlenségével a nagy hatalmú kevesek és a hétköznapi emberek tömege között. Ez egyensúlyhiányhoz vezet a döntéshozatalban, mivel a hatalmon lévők –, akár császárok, elnökök vagy vezérigazgatók – átírják a szabályokat, hogy megfeleljenek a kevés elitnek.
A Góliát társaságok ragadozók. Felszívják az összes rendelkezésre álló vagyont, és az uralkodó osztályhoz juttatják. Amikor a társadalom többi része éhezni kezd, heves reakció indul be. A gyenge Góliátokat könnyen megdöntik. Az erősebbek visszavágnak, katonai dominanciát használva a hatalomhoz való ragaszkodásra.
És minél keményebben harcolnak, annál keményebben esnek el.
Civilizációikat fokozatosan kiüresíti a korrupció, az uralkodók közötti belharc, a túlzott terjeszkedés, a környezet leromlása és az, amit Kemp „tömegek felgyújtásának“ nevez.
Az infrastruktúra, a politikai rendszerek és a jogállamiság összeomlása ezeket a társadalmakat az aszály, az erdőtüzek, a földrengés vagy szökőár, az árvizek, kiszolgáltatta, háború és betegségek – események, amelyek általában átvészelhetők, de itt a civilizáció végső halálos csapásává válnak.
Ez egy lidérces látomás. Ami annyira lenyűgözővé és ijesztővé teszi, az a bizonyíték, amelyet Kemp vastag kötetben szolgáltat, hogy ez a minta egy ősi minta, amely sokkal régebbi, mint maga a Biblia.
A legkorábbi gazdákra vezeti vissza, ahol a primitív mezőgazdaság fellendülési ciklusa olyan városok gyors növekedéséhez vezetett, amelyeket az éhínség kitörésekor elhagytak.
Kemp, a Cambridge-i Egyetem Egzisztenciális Kockázatok Tanulmányozó Központjának tudományos főmunkatársa azzal érvel, hogy a történelem nagy részében, egy társadalom összeomlása sokak számára előnyökkel, valamint helyi halálesetekkel és katasztrófákkal járt.

A rabszolgaság miatt elhízott birodalmak – például a görög és római civilizációk – segítették az új technológia elterjedését. Amikor az egyik társadalom szétesett, egy másik nőtt fel a helyén, egy alkalmazkodási időszak után, és kihasználta a múlt tanulságait.
De amikor a 21. század globalizált Góliátja elpusztul, lehet, hogy nem marad semmi és senki, aki átvegye a helyét.
És ez a pusztulás - figyelmeztet Kemp - küszöbön állónak tűnik.

Az 1950-es években a nukleáris fegyverek jelentették az egyetlen egzisztenciális fenyegetésünket. Ez nem múlt el: becslések szerint 10 000 ilyen robbanófej van felhalmozva, nemcsak a szuperhatalmak, Kína, Oroszország és Amerika, hanem India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea, valamint Franciaország és az Egyesült Királyság ellenőrzése alatt áll.
Irán is közel volt atombomba és detonátor építése, egészen addig, amíg földalatti létesítményeit az Egyesült Államok júniusi csapásai célba nem vették.
De a tömegpusztító fegyverek már nem az egyetlen rémálom –, de még csak nem is a legrosszabb.

A múltban az olyan betegségeket, mint a fekete halál, amely az 1300-as években a brit lakosság egyharmadát és felét ölte meg, korlátozta a terjedés sebessége, nem gyorsabban, mint ahogy az emberek utazni tudnának.
Most egy új vírus, mint például a Covid, amelyet egy biohadviselési laboratóriumban, funkciónövelő technológiával terveztek, olyan gyorsan mozoghat a világban, és annyi irányban, mint az utasszállító repülőgépek.

Az éghajlatváltozás példátlan ütemben, tízszer gyorsabban megy végbe, mint a globális felmelegedés, amely a bolygó történetének legnagyobb tömeges kihalását idézte elő: a nagy permi haldoklást, ami 252 millió évvel ezelőtt az összes élet 80-90 százalékát kiirtotta.
2023-ban pedig több száz mesterséges intelligencia tudós, beleértve a vezető fejlesztők, például a Google DeepMind főnökeit közleményt adott ki, amelyben rávilágított a valós félelmekre, hogy az általuk kipróbált szoftver hevesen ellenségessé válhat... képes rabszolgasorba ejteni vagy eltörölni minket.

Az a tény, hogy az emberiséget eddig nem emésztette fel egy tűzvész, nem bizonyíték arra, Kemp rámutat, hogy ez nem fog megtörténni.
A kérdés csak az, hogy mennyire lesz rossz.
A 'társadalmi összeomlást' úgy definiálja, mint egy állam kudarcát gazdasági összeomlással és tömeges halálozással párosulva. Bármi, ami kevesebb, mint a globális tizedelés –, vagyis a bolygó lakosságának 10 százalékának halála –, nem minősül világméretű teljes társadalmi összeomlásnak. Korábban is megtörtént, és az emberiség magához tért.
De ezen túlmenően a katasztrofális kockázatok spektruma létezik, egészen a 100 százalékos megsemmisülésig – emberi kihalásig.

Egy világméretű katasztrófa, amely tönkreteszi például a távközlés és az élelmiszer-elosztás kényes hálózatát, gyorsan káosszá változtathatja a civilizációt. Kemp idézi az 1859-es Carrington-eseményt, az elektromágneses napkitörések hatalmas kilökődését a Napból, amely, ha ma megtörténne, elektromos infrastruktúránk nagy részét megsütné.
Műholdak, számítógépek és internet nélkül bankrendszerünk, egészségügyi szolgálatunk, telefonhálózatunk és számos jármű, az autóktól a harci repülőgépekig, megszűnne működni, szó szerint egy villanás alatt. A legjobb becslések szerint ennek valószínűsége évtizedenként 20,3 százalék – vagy 50/50 a század közepére.
Bárki sejtheti, hogy ez milyen gyorsan változtatná vágóhidakká Nagy-Britannia városait.
Az a pánik, amely emberek millióit fogta el a járvány 2020-as kitörésekor, amikor a szupermarketek polcai órákon belül kiürültek, nem ad okot reményre.
Kevés az optimizmus azon milliárdosok körében, akik a legtöbbet profitáltak a számítógépekből és az internetből. Sokan aktív szuper-prepperek, éppoly buzgón készülnek a világvégére, mint a „Doomsday” váró vallási szélsőségesek.
Peter Thielnek, a PayPal online vásárlási rendszer mögött álló agynak van egy magánrepülőgépe készenlétben, hogy elvigye az új-zélandi bunkerébe. 2011-ben vásárolt egy 477 hektáros egykori juhászállomást a Déli-szigeten, hogy biztonságos menedéket nyújtson a Doomsday ellen.
Új-zélandi állampolgárságot is megszervezett magának, annak ellenére, hogy mindössze egy tucat napot töltött az országban (a szokásos követelmény 1350 nap).
A sziget elhelyezkedése, mélyen a déli féltekén, elméletileg jó helyen van, legalább – ahhoz, hogy átvészelje a globális sugárzás legrosszabb csapadékát, ha egy nukleáris háború '-ig fajul 'kölcsönösen biztosított pusztítás“'. Egy másik világjárvány esetén is viszonylag elszigetelt lenne.
Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója elárulta, hogy ő és Thiel megállapodást kötöttek, amelynek értelmében, ha a társadalmi összeomlás közeleg, felszállnak egy magánrepülőgépre, és együtt repülnek a bunkerbe.

Kemp rámutat „a megerősített, luxusbunker-kastélyok egész iparágára medencékkel, szimulált napfényben napozó mesterséges kertekkel és földalatti hidrophonikus farmokkal Texastól Csehországig... egy esetben egy tucat volt haditengerészeti különleges erő SEAL-ével'.
Az egykori kriptovaluta-mágnás, Sam Bankman-Fried, akit egykor a világ leggazdagabb emberének tartottak, 30 év alatti, mielőtt tavaly csalásért bebörtönözték, még egyel tovább akart menni, és megvásárolta a csendes-óceáni Nauru szigetet Mikronéziában, menedékül magának és mesésen gazdag családjának és barátainak.
De egy erősen védett bunkernek megvannak a maga problémái. A szuperprepperek egyik gyakori aggodalma a következő: „Hogyan tarthatom fenn a hatalmat a biztonsági erőm felett, miután a civilizáció összeomlott?“?'
Hiszen a milliárdosokat őrző emberek lesznek azok, akik rendelkeznek a fegyverekkel és a katonai kiképzéssel. Egy fegyveres puccs nem marad el. A javasolt megoldások között szerepelt elektromos „zapper“ nyakörv a személyzet számára, és mesterséges intelligencia robotok az emberi testőrök helyett.

Kemp érvelése szerint egy ilyen diktatórikus gondolkodásmód áll a társadalmak felbomlásának középpontjában. A kényszerrel való uralom soha nem marad fenn sokáig. A kőkorszak óta az emberi hálózatok csak akkor virágoznak, ha a bizalomra és az elfogadott törvények kölcsönös tiszteletére épülnek. Ha ez szétesik, minden más is vele pusztul.
De még a legaltruisztikusabb elveken alapuló bunkervilág sem valószínű, hogy túléli az apokalipszist.
Az emberiség elszigetelt zsebei soha nem tartanak sokáig. Mivel földrajzilag be vannak zárva, és nem tudnak más csoportokkal kereskedni, elkerülhetetlenül helyi élelmiszer-ellátásra támaszkodnak –, és ha ezek kudarcot vallanak, éhezés következik be.
A mega-gazdagok talán képesek felkészülni egy globális összeomlásra, de a nagyon szegényeknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy átéljék azt.
Ha a világ ipara leáll, akkor az élelmiszerimporttól függő, magasan fejlett országokat sújtják először.
Aztán ahogy a műtrágyák és növényvédő szerek kínálata kifogy, Észak-Amerika és Európa, Kína és India legnagyobb termelői összeomlanak. A búza, a rizs, a kukorica és a szójabab hozama legalább 75 százalékkal csökken.
Afrikában, ahol az önellátó gazdálkodók sokkal kevesebb vegyszert használnak, a rizstermelés akár 25 százalékkal, a szójabab pedig mindössze 5 százalékkal csökkenhet. Éhség lesz, de nem a gazdagabb országokban elszenvedett mértékben.
Ezzel szemben a fejlődő országokat fenyegeti leginkább az éghajlatváltozás. Jelenleg körülbelül 30 millió ember él olyan helyeken a bolygón, ahol az éves átlaghőmérséklet meghaladja a 29 fokot.
De ha az üvegházhatású gázok kibocsátása közepes és magas szinten folytatódik, akkor 2070-re várhatóan körülbelül 2 milliárd ember fog élni ilyen rekkenő körülmények között. Ez tömeges migrációt fog előidézni a hűvösebb éghajlatra, de a mezőgazdaságot is tönkreteszi. A kukorica- és búzanövények számára életképes földterületek mennyisége felére csökkenne.

ÖSSZEGZÉS
Minden itt felvázolt eseménynek önpusztító következményei vannak. Gondoljunk vissza az orosz rulett játékára, és most képzeld el, hogy az emberi létet fenyegető minden valós veszély egyetlen golyó a hatlövetű revolver forgótárában. Nem az a kérdés, hogy elsül e, hanem az, hogy mikor.
Nukleáris háború... klímakatasztrófa... embergyűlölő mesterséges intelligencia... geomágneses viharok... ember okozta vírusok.

Az orosz rulettben már nem lenne esélyünk. Vajon a civilizációnk megmentésében milyen esélyeink vannak?

FORRÁS
Centre for the Study of Existential Risk
Daily Mail
FOTO
AI – Internet
,

04/07/2025

IRÁN NUKLEÁRIS PROGRAMJÁNAK IDŐVONALA

Irán nukleáris programja régóta fennálló probléma. Sok amerikai elnöki adminisztráció küzdött vele, csakúgy, mint sok nemzetközi szervezet és külföldi kormány. Hogy segítsünk megérteni mindezt, az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabb események kronológiáját:

Szerző: Matt Field

Matt Field a Bulletin of the Atomic Scientists szerkesztője. Mielőtt a Bulletinhez csatlakozott, a japán közszolgálati televízió hírszerkesztőjeként tudósított a Fehér Házról, a Kongresszusról és az elnöki kampányokról. Ezen kívül tudósított nyomtatott kiadványok számára a Középnyugaton és a keleti parton. Újságírásból szerzett mesterdiplomát a Northwestern Egyetemen.

1968. július – Irán nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államként aláírja a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést (NPT), és vállalta, hogy a jövőben nem keres ilyen fegyvereket. E kötelezettség ellenére az 1979-es forradalom után, amely leváltotta Irán nyugati szövetséges vezetőjét, az ország titokban nukleáris fegyverek kifejlesztésén dolgozott, többek között urándúsítási program kezdeményezésével és fegyverek gyártásának és tesztelésének tervének kidolgozásával.

2002. augusztus – Egy iráni ellenzéki csoport titkos földalatti nukleáris létesítményeket tárt fel Natanzban és Arakban, amelyek urándúsítására és nehézvíz előállítására szolgálnak. Irán azt állította, hogy szerepet akarnak játszani a polgári nukleáris energiában, de az Egyesült Államok megkérdőjelezte, hogy az olajban és gázban gazdag országnak szüksége van-e a létesítményekre, azt állítva, hogy nukleáris fegyverekkel kapcsolatos katonai célokra szánják őket.

2003. október – A nukleáris programjáról folytatott tárgyalások közepette Irán beleegyezett, hogy leállítja a dúsítást, valamint a kulcsfontosságú alkatrészek gyártását és telepítését létesítményeiben. De miután Mahmúd Ahmadinezsád konzervatív elnököt 2005-ben megválasztották, Irán újrakezdte az atomenergia hasznosításával kapcsolatos erőfeszítéseit.

2009. szeptember – Barack Obama volt elnök felfedte, hogy Irán újabb titkos nukleáris létesítményt épített. A fordowi helyszínt egy hegy mélyén temették el, amely megvédte a támadásoktól. Obama akkor azt mondta, hogy konfigurációja "nem konzisztens" a békés nukleáris programmal. Egyes szakértők becslése szerint a létesítmény kevesebb mint egy hét alatt elegendő anyagot tudna előállítani egy nukleáris fegyverhez.

2010. június – A "Stuxnet" néven ismert rosszindulatú számítógépes féreg – amelyet néha "a világ első digitális fegyvereként" emlegetnek, megfertőzte a natanzi földalatti nukleáris dúsító telepet, és mintegy 1,000 centrifugát semmisített meg. A féreg legalább 14 ipari üzemet fertőzött meg Iránban. A támadás összetettsége és a sajtókiszivárogtatások miatt sokan azt gyanították, hogy az amerikai és izraeli hírszerző ügynökségek indították el a férget, de hivatalosan senki sem vállalta a felelősséget.

2015. szeptember – Miután a mérsékelt Hassan Rouhani-t 2013-ban Irán elnökévé választották, az ország tárgyalásokat kezdett az Egyesült Államokkal és más országokkal egy tervről, amely biztosítja, hogy egy éven belül ne tudjon nukleáris fegyvert kifejleszteni. A közös átfogó cselekvési terv (JCPOA), köznyelven "iráni megállapodás" néven ismert, az iráni nukleáris létesítmények nagyobb nemzetközi ellenőrzésére, az iráni ígéretre, hogy nem fejleszt fegyverminőségű nukleáris anyagokat, és az iráni gazdaság szankcióinak enyhítésére szólított fel. Izrael elítélte a megállapodást, mint az iráni nukleáris program legitimálását. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azzal érvelt, hogy Irán vagy megsérti a megállapodást, vagy megvárja, amíg annak rendelkezései 10-15 év múlva lejárnak.

2018. május - Donald Trump, a ciklusának első hivatali ideje alatt egy kampány ígéretét követte, és kihúzta az Egyesült Államokat az iráni megállapodásból.
"Ez egy szörnyű, egyoldalú megállapodás volt, amelyet soha nem kellett volna megtenni"-mondta akkoriban, és újjáélesztette az Iránnal szembeni súlyos szankciókat. Elődje, Obama, azt jósolta, hogy Trump veszélyesebbé teszi a világot, és „elveszti a választást egy nukleáris fegyveres Irán vagy egy másik, a Közel-Keleten folytatott háború között”.
A JCPOA gazdasági szankciók enyhítését követően Irán végül újraindított néhány nukleáris műveletet, ideértve az alacsonyabban dúsított urán fejlesztését, amely felhasználható az atomenergia számára, mint a megállapodás megengedte és újraindította az elakadt tevékenységeket az egykori Secret Fordow létesítményben.

2020. január - Irán távolabb került a nukleáris ígéreteinek a betartásától, miután egy célzott amerikai drón támadás megölte a legfontosabb tábornokot, Qasem Soleimani -t, akit akkoriban Irán második legerősebb alakjának tartottak. Az ország bejelentette, hogy már nem korlátozza az urándúsítását, és hatékonyabbá teszi azt.

2021. február - Joe Biden, ígéretet tett arra, hogy újratárgyalja az Iránnal kötött megállapodást. Biden azt akarta, hogy Irán visszatérjen a JCPOA által bevezetett korlátok betartására, mielőtt felszabadította az amerikai szankciókat. Irán viszont a koreográfia megfordítását akarta. Biden elnöki ciklusának a végére kevés idő volt a nukleáris megállapodás újjáélesztésére irányuló diplomáciai erőfeszítésekhez.

2023. október - Irán kényszer helyzetbe került a Hamasz Izrael elleni támadását követően. A Hamasz, a libanoni Hezbollah-val együtt, a már régóta bonyolult szövetségi rendszert alkot. Az izraeli támadások és a gázai háború meggyengítette a két csoportot, így Irán sebezhetővé vált.
Izrael 2024 áprilisában megölte a legtapasztaltabb iráni tisztviselőket, és a helyzet tovább eszkalálódott, miután Izrael hónapokkal később megölte Hezbollah vezetőjét is. Ezzel lehetővé vált Izrael számára, hogy gyengítse Irán katonai képességeit.

2025 márciusa – Tulsi Gabbard, az Egyesült Államok nemzeti hírszerzésének igazgatója jelentette a Kongresszusnak, hogy Irán nem újította fel a 2003-ban befejezett atomfegyverprogramját. Ugyanakkor megjegyezte, hogy Irán magas szintre dúsított uránnal rendelkezik, és „évtizedek óta tartó tabu eróziója tapasztalható Iránban az atomfegyverek nyilvános megvitatásában”, ami aggasztó jele annak, hogy az atomfegyverek támogatói felbátorodhatnak az országban.

2025 június – Trump kezdetben optimista volt egy új iráni megállapodással kapcsolatban. A Fehér Ház áprilisban „konstruktívnak” nevezte a folyamatban lévő tárgyalásokat. Bár Izrael miniszterelnöke, Netanjahu sürgette Irán megtámadását, Trump esélyt akart adni a diplomáciának. De Trump június 9-én bejelentette, hogy Irán elutasított egy megállapodást egy regionális közel-keleti nukleáris konzorcium létrehozásáról, amely üzemanyagot szállítana az atomenergia-reaktorok számára. A konzorcium átvette volna az iráni dúsítási képességek irányítását, ami azt jelenti, hogy Irán többé nem lenne képes önállóan megtenni egy olyan lépést, amely kritikus mind az atomenergia, mind az atomfegyverek szempontjából a saját területén. Miután Izrael június 13-án megtámadta Iránt, az iráni programmal kapcsolatos új tárgyalások kilátásai rendkívül meggyengültek. A konfliktus most azzal fenyeget, hogy bevonja az Egyesült Államokat.
Gabbard azon értékelésével kapcsolatban, miszerint Irán nem engedélyezte újra a 2000-es évek elején leállított atomfegyver-programját, Trump újságíróknak azt mondta:
„Nem érdekel, mit mondott. Szerintem nagyon közel voltak ahhoz, hogy legyen” fegyverük.

ÖSSZEGZÉS
Kétségtelen tény, hogy jelenleg Irán nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy nukleáris csapásméréssel rendelkezzen. De mint az előzményekből is világosan látszik, Irán katonai és hadászati képességei messze nincsenek azon a szinten, hogy képes legyen az Izraeli atomcsapás szintjére felfejlődni. (Izraelnek jelenleg a feltételezések szerint 100-400 nukleáris töltete van, amit bármikor képes célba juttatni.)
Ennek ismeretében erősen megkérdőjelezhető Izrael hadüzenet nélküli háborúja Irán ellen. Ami még inkább kétséges az éppen az Amerikai katonai beavatkozás hasznossága. Trump ezzel a lépésével sikerrel vonta be az Egyesült Államokat egy olyan konfliktusba, aminek a kimenetele ma egyszerűen beláthatatlan.
Nagyon úgy tűnik – és az elemző központok is ezt jelzik – hogy Izrael és az USA célja valójában nem az Iráni atomprogram lerombolása volt, hanem egy rezsim váltás katonai eszközökkel való kikényszerítése. Csak, mint ismeretes ez eddig minden esetben sikertelen volt. Nem volt sikeres Irakban, Szíriában és sajnos egyre kétségesebb, hogy a Palesztin probléma Gázai megoldása is eredményre vezetne.
Az amerikai hírszerzés egyértelműen megállapította, hogy Irán atomdúsítási képességek és kapacitások nem szenvedtek helyrehozhatatlan károkat. 3-6 hónapon belül Irán újra képes lesz erre. Csak olyan helyen ami, sem az izraeli, sem az amerikai hírszerzés számára nem ismert.

Irán ellencsapásokra készül és minden rendelkezésre álló eszközt és szövetségest bevet. Intenzívekké váltak az ez irányú Orosz-Irán tárgyalások amibe Észak – Korea is bekapcsolódott.

Legújabb hír, ami bejárta a világsajtót:
Irán vérdíjat tűzött ki az Amerikai elnök fejére, aktivizálva ezzel az USA ellenes terrorista államokat Trump likvidálására.

Forrás:
Bulletin of the Atomic Scientists

Cím

Budapest
1112

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Vertex Trade Trust Investment új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás