19/02/2020
Egy építkezés margójára
Szeretünk építeni, sőt szlogenünk szerint „jövőt építünk” – új dolgokat létrehozni, értéket teremteni, maradandót alkotni. 17 év alatt sok munka került ki a kezünk közül, amire méltán lehetünk büszkék. Amikor felépül egy épület – nevezzük, ezt mondjuk bölcsődének – mielőtt átadásra kerül, nagyon sok ellenőrzésnek és szakhatóságnak kell megfelelni ahhoz, hogy műszakilag az átadható legyen. A felelős műszaki vezető koordinálja, a műszaki ellenőr ellenőrzi és végül az építési hatóság átveszi az elkészült munkát, és csak ha mindenben tökéletesnek találják, akkor adják rá ki a használatba vételi engedélyt. Aminek a nevében is benne van, hogy az épület HASZNÁLHATÓ!
Ha egy épületnek kiborul egy fala, pláne ha kettő, akkor azt nem szabad használni, ha potyog a csempe a falról, az veszélyes, főleg ha pici gyerekek vannak benne – az ilyen épületet nem szabad használni! Ekkor a megrendelő feladata az épületet bezárni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Az, hogy egy új épületben a falakon hajszálrepedések vannak, és emiatt havonta kell festeni, ez – hogy úgy mondjam – szükségtelen, mivel körülbelül egy év kell ahhoz, hogy a falak teljesen kiszáradjanak. Ilyenkor szokták ismét kifesteni a szobákat.
Ennek az épületnek – amit fentebb most bölcsődének neveztünk – megtörtént a műszaki átadása, és a használatba vételi engedélyt is kiadták rá. Tehát műszakilag mindenben megfelel a jogszabályokban elvártaknak. Hogy miért nem adták át, és miért nem nyitott még ki? Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolása már nem a mi feladatunk. Mi a feladatunkat elvégezük, rohamtempóban építettünk, mivel szeretünk építeni: jövőt építeni. Nehéz volt, de kész lett – rövid idő alatt.
Amikor egy munka elkezdődik, a tervek alapján árazzuk be az előre elkészített költségvetést az utolsó apró csavarig: elvileg a munka folyamán ettől eltérni már nem lehet. Ha ehhez tartjuk magunkat, akkor ebben az épületben – amit mi bölcsődének neveztünk – nem lenne egyetlen szaniter sem, nem lenne rajta tetőtéri ablak, tűzoltó- illetve tűzjelzőberendezés, és a szintkülönbségek miatt udvar helyett halas tavat lehetett volna csinálni a gyerekeknek, de még lehetne sorolni a hiányosságokat, amik mind tervezői hibákból adódnak. Ezeket a pótmunkákat előre nem lehetett látni, így ezek költségelve sem voltak, és a mai napig nem lettek kifizetve.
Mit tud csinálni egy olyan vállalkozó, aki becsülettel elvégez egy munkát és köszönet helyett egy lejárató kampány kellős közepén találja magát? Nem tudom rá a választ, mint ahogy arra sem hogy miért jó ez valakinek, mindenesetre furcsa egy kisváros Balkány. Az biztos, hogy vannak olyanok, akik tudnak az árnyékban is napozni, de vannak, akik csak mások hátán szeretnek lélegezni, míg mások pedig amnéziában szenvednek. Ha nincs valami, akkor felmerül a kérdés, hogy „miért nincs”, holott máshol „van”. Ha felépül valami, akkor „miért pont ez”, hiszen az a pénz másra is mehetett volna. Az pedig, hogy egy elkészült munkát mindenféle mondvacsinált indokok miatt inkább nem használnak, csak hogy az önös érdekek kerüljenek előtérbe, az csak azt minősíti, aki a dolog mögött áll, és most roppant rafináltnak hiszi magát. Más kisvárosban örülnének egy ilyen létesítménynek – nevezzük bölcsődének – de hát ez kérem Balkány, ahol úgy tűnik, hogy vagy a tányér görbe, vagy a leves nem egyenes.
Sok kérdés felmerült az elmúlt időszakban, szinte mind nyitva maradt, viszont alig valószínű, hogy ezek valaha is meg lesznek válaszolva. Egyszer majd biztosan kiderül, hogy ez kinek jó és miért, de addigra már nem biztos, hogy ez bárkit is érdekelni fog.
