Laszlovari-Thoma Private & Family Office

02/09/2026

HU: Amikor egy családi ügy már nem fér bele egyetlen szakmába
Egy család életében vannak olyan helyzetek, amelyek első pillantásra egyszerűnek tűnnek. El kell adni vagy vásárolni egy vállalkozást. Rendezni kell az öröklést. A következő generációt fel kell készíteni a családi vagyon vagy a cég átvételére. Külföldre költözik valamelyik családtag. Jelentősebb ingatlant vásárolnak. Új jótékonysági programot szeretnének létrehozni.
A gyakorlatban azonban egy ilyen ügy nagyon gyorsan túlnőhet az eredeti kérdésen.
Vegyünk egy egyszerű példát. Egy családi vállalkozás alapítója szeretné rendezni, mi történjen akkor, ha egyszer már nem ő vezeti a céget. Ez elsőre utódlási kérdésnek tűnik. De rögtön felmerül, hogy ki gyakorolja majd a tulajdonosi jogokat, hogyan születnek a családi döntések, megfelelőek-e a társasági és jogi struktúrák, rendelkezésre áll-e elegendő likviditás, milyen adózási következményekkel kell számolni, és egyáltalán készen áll-e a következő generáció a feladatra.
Ha a család több országban él, vállalkozik vagy tart vagyont, ehhez még nemzetközi jogi, adózási és compliance kérdések is társulnak. Egy nagyobb családi vagyon esetében pedig ugyanebbe a képbe tartozhat a biztonság, a magánélet védelme, a reputáció vagy akár a család jótékonysági tevékenysége is.
Az ilyen ügyeket nevezzük a Family Office világában gyakran Special Projectnek, vagyis különleges projektnek.
A különlegesség nem feltétlenül abból fakad, hogy valami rendkívüli vagy válságos történik. Sokkal inkább abból, hogy egy fontos ügy egyszerre több területet érint, és nincs egyetlen szakember, akinek önmagában az egész feladat a szakterülete lenne.
Az ábrán egy ilyen projekt lehetséges összetétele látható. Családi és vállalati irányítás, tulajdonosi kérdések, jog és adózás, nemzetközi ügyek, következő generáció, jótékonyság, kockázat és biztonság, finanszírozás, valamint kommunikáció. Az arányok természetesen minden családnál és minden helyzetben mások.
Egy jó ügyvéd kiválóan megoldhatja a jogi kérdést. Az adótanácsadó az adózást. A bankár a finanszírozást. Az ingatlanszakértő az ingatlant. Szükség lehet könyvelőre, vagyonkezelőre, biztosítási szakemberre vagy más specialistára is.
A probléma sokszor nem az, hogy hiányoznak a jó szakemberek. Hanem az, hogy valakinek az egész képet is látnia kell.
A Special Project koordinációjának ezért nem az a feladata, hogy helyettesítse ezeket a szakembereket. Éppen ellenkezőleg: fel kell ismerni, milyen kérdéseket kell megoldani, kikre van szükség hozzá, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes területek, és végül hogyan áll össze mindebből egy olyan megoldás, amely valóban a család céljait szolgálja.
Ez különösen fontos a jelentősebb családi vagyonok esetében. Egy jogilag tökéletes megoldás ugyanis lehet pénzügyileg előnytelen. Egy adózási szempontból optimális struktúra lehet családi szempontból működésképtelen. Egy kiváló befektetés pedig értelmét vesztheti, ha nincs összhangban a család hosszú távú terveivel.
Ezért a Family Office egyik legfontosabb szerepe nem feltétlenül az, hogy minden kérdésre maga adja meg a választ.
Sokszor az a valódi érték, hogy a megfelelő kérdéseket tegye fel, megtalálja a megfelelő embereket, és a különálló válaszokból egy működő egészet építsen.

DE: Wenn eine Familienangelegenheit nicht mehr in ein einziges Fachgebiet passt
Im Leben einer Familie gibt es Situationen, die auf den ersten Blick recht einfach erscheinen. Ein Unternehmen soll verkauft oder erworben werden. Die Nachfolge muss geregelt werden. Die nächste Generation soll auf die Übernahme von Verantwortung für das Familienvermögen oder das Unternehmen vorbereitet werden. Ein Familienmitglied zieht ins Ausland. Eine größere Immobilie wird erworben. Oder die Familie möchte ihr philanthropisches Engagement neu strukturieren.
In der Praxis kann eine solche Angelegenheit jedoch sehr schnell weit über die ursprüngliche Fragestellung hinausgehen.
Nehmen wir ein einfaches Beispiel: Der Gründer eines Familienunternehmens möchte regeln, was geschieht, wenn er das Unternehmen eines Tages nicht mehr selbst führt. Zunächst scheint dies eine reine Nachfolgefrage zu sein. Doch schon bald stellen sich weitere Fragen: Wer wird die Eigentümerrechte ausüben? Wie werden innerhalb der Familie Entscheidungen getroffen? Sind die gesellschaftsrechtlichen und rechtlichen Strukturen geeignet? Steht ausreichend Liquidität zur Verfügung? Welche steuerlichen Folgen sind zu berücksichtigen? Und ist die nächste Generation überhaupt auf ihre zukünftige Verantwortung vorbereitet?
Wenn die Familie in mehreren Ländern lebt, unternehmerisch tätig ist oder Vermögen hält, kommen grenzüberschreitende rechtliche, steuerliche und Compliance-Fragen hinzu. Bei größeren Familienvermögen können außerdem Sicherheit, Privatsphäre, Reputation oder das philanthropische Engagement der Familie Teil desselben Gesamtbildes sein.
Solche Aufgaben werden in der Family-Office-Welt häufig als Special Projects bezeichnet.
Das Besondere daran ist nicht unbedingt, dass etwas Außergewöhnliches oder Krisenhaftes passiert. Vielmehr geht es darum, dass eine wichtige Angelegenheit gleichzeitig mehrere Bereiche betrifft und es keinen einzelnen Spezialisten gibt, dessen Fachgebiet die gesamte Aufgabe abdeckt.
Die Grafik zeigt, wie sich ein solches Projekt zusammensetzen kann: Family Governance, Unternehmens- und Eigentumsfragen, Recht und Steuern, grenzüberschreitende Themen, Next Generation, Philanthropie, Risiko und Sicherheit, Finanzierung sowie Kommunikation. Die Gewichtung ist natürlich bei jeder Familie und jedem Projekt unterschiedlich.
Ein guter Rechtsanwalt kann die rechtlichen Fragen hervorragend lösen. Der Steuerberater die steuerlichen. Die Bank die Finanzierung. Der Immobilienspezialist die Immobilienthemen. Darüber hinaus können Wirtschaftsprüfer, Vermögensverwalter, Versicherungsexperten oder andere Spezialisten erforderlich sein.
Das Problem besteht häufig nicht darin, dass gute Fachleute fehlen. Sondern darin, dass jemand auch das Gesamtbild im Blick behalten muss.
Die Aufgabe der Koordination eines Special Projects besteht deshalb nicht darin, diese Spezialisten zu ersetzen. Im Gegenteil: Es gilt zu erkennen, welche Fragen geklärt werden müssen, welche Fachleute dafür benötigt werden, wie die einzelnen Bereiche miteinander zusammenhängen und wie daraus letztlich eine Lösung entsteht, die tatsächlich den Zielen der Familie dient.
Gerade bei größeren Familienvermögen ist dies entscheidend. Eine rechtlich perfekte Lösung kann finanziell nachteilig sein. Eine steuerlich optimale Struktur kann innerhalb der Familie praktisch nicht funktionieren. Und eine hervorragende Investition kann ihren Sinn verlieren, wenn sie nicht zu den langfristigen Zielen der Familie passt.
Eine der wichtigsten Aufgaben eines Family Office besteht deshalb nicht unbedingt darin, jede Frage selbst beantworten zu können.
Der eigentliche Mehrwert liegt oft darin, die richtigen Fragen zu stellen, die richtigen Menschen zusammenzubringen und aus einzelnen Antworten ein funktionierendes Ganzes zu schaffen.

ENG: When a family matter no longer fits within a single professional discipline
There are situations in the life of a family that appear relatively straightforward at first. A business needs to be sold or acquired. Succession needs to be arranged. The next generation needs to be prepared to take responsibility for the family wealth or business. A family member relocates abroad. A significant property is acquired. Or the family wants to establish or restructure its philanthropic activities.
In practice, however, such a matter can quickly grow far beyond the original question.
Consider a simple example. The founder of a family business wants to determine what should happen when he is no longer running the company. At first, this appears to be a succession issue. But further questions immediately arise. Who will exercise ownership rights? How will family decisions be made? Are the corporate and legal structures appropriate? Is sufficient liquidity available? What are the tax implications? And is the next generation actually prepared for its future responsibilities?
If the family lives, operates businesses or holds assets across several countries, cross-border legal, tax and compliance considerations are added to the picture. For families with significant wealth, security, privacy, reputation and philanthropy may also form part of the same overall situation.
In the Family Office world, matters of this kind are often referred to as Special Projects.
What makes them special is not necessarily that something extraordinary or a crisis has occurred. Rather, an important family matter crosses several professional disciplines at the same time, with no single specialist naturally responsible for the whole assignment.
The illustration shows what such a project might involve: family governance, business and ownership, legal and tax matters, cross-border considerations, the next generation, philanthropy, risk and security, financing and communication. The proportions will, of course, differ for every family and every project.
A good lawyer may solve the legal questions exceptionally well. A tax adviser handles the tax issues. A banker addresses the financing. A real estate professional deals with the property. Accountants, investment professionals, insurance specialists or other experts may also be required.
The problem is often not a lack of good specialists. It is that someone also needs to see the whole picture.
The role of Special Project coordination is therefore not to replace those professionals. Quite the opposite. It is about identifying the questions that need to be addressed, determining which specialists are required, understanding how the different areas affect one another, and ultimately bringing everything together into a solution that genuinely serves the family's objectives.
This becomes particularly important when significant family wealth is involved. A legally perfect solution can be financially disadvantageous. A tax-efficient structure may be impractical for the family. And an excellent investment may make little sense if it does not fit the family's long-term plans.
One of the most important roles of a Family Office, therefore, is not necessarily to have every answer itself.
Often, the real value lies in asking the right questions, bringing together the right people, and turning separate answers into a coherent whole.

27/08/2026

HU: A privát vagyonkezelés egy ritkábban tárgyalt területéről, vagyis a műtárgyak és antikvitások offshore struktúrákon keresztül történő kezeléséről osztanék meg pár gondolatot.

Vagyonkezelői szempontból a műtárgyak és antikvitások egyik legérdekesebb adottsága, hogy kezelésük messze túlmutat a puszta értékbecslésen és biztonságos megőrzésen, minthogy az eredet és tulajdonosi előélet (provenance), a jogcím, a hitelesség, a határokon átnyúló mozgatás, a kulturális javakra vonatkozó jogszabályok, a szankciók, a pénzmosás (AML) elleni követelmények, a biztosítás és a reputációs kockázatok mind, akár egyszerre, több joghatóságban is felmerülhetnek.
Ennél fogva egy ilyen típusú projektnek részben határozott nyomozói karaktere is van: egy tárgy történetének megfelelő feltárásához meg kell vizsgálni, hogy pontosan honnan származik, eddig kik birtokolták, hogyan került egyik tulajdonostól a másikhoz, illetve vannak-e hiányzó időszakok az eddig dokumentált előzményekben. Amennyiben vannak, úgy ezen hiányok különösen jelentőssé válhatnak, amennyiben háborús időszakokkal, politikai felfordulással, gyarmati szerzeményekkel, avagy esetleges fosztogatáshoz köthető eseményekkel esnek egybe, így még az egyértelműnek tűnő jogszerű tulajdonjog sem feltétlenül jelenti a történet megnyugtató lezárását.

A trustee-k és más fiduciárius szereplők szempontjából mindez rendkívül óvatosan strukturált kockázatkezelést tesz szükségessé. A részletes eredet- és tulajdonjogi dokumentáció, a hitelességi vizsgálatok, szakértői vélemények, szankciós ellenőrzések és az Art Loss Register adatbázisában végzett keresések egyaránt a folyamat részét képezhetik, míg összetettebb esetekben mélyebb forenzikus kutatásra vagy speciális jogi tanácsadásra is szükség lehet. A határokon átnyúló mozgatás további kockázatokat jelent, különösen azért, mert a kulturális javakat érintő nemzetközi szabályozási környezet folyamatosan fejlődik.

Mindez különösen fontos lehet a már említett trustee-k, family office-ok, privát vagyonkezelési tanácsadók, jogászok, compliance szakemberek, valamint jelentős műtárgy- vagy antikvitásgyűjteménnyel rendelkező családok számára.
Ilyen esetekben a vagyon felelős kezelése nem pusztán annak pénzügyi értékének megőrzését jelenti: legalább ennyire fontos, hogy a tulajdonlás és a vagyonkezelés hosszú távon is védhető, átlátható legyen, továbbá kiállja a jogi, szabályozói és reputációs vizsgálat próbáját.

Eddigi pályafutásom során több ízben is részt vettem olyan műtárgyakhoz köthető projektekben, melyek esetén adott esetben az aukcióra való felkészítés, avagy a portfólióba történő felvétel előtti due diligence, értékbecslés, illetve a szállítmányozás és biztosítás intézése jelentette az érdemi munka oroszlánrészét, a felelősségről nem is beszélve. Megbízottként a nyugodt alvás érdekében ilyenkor rendkívüli jelentőséggel bír a megfelelő, sok esetben nemzetközi szakmai kapcsolati tőke, míg a tranzakcióban részt vevő felek részéről a transzparencia, bürokratikus állóképesség és főként a vásárló kapcsán: elszántság és az előzetes, sokszor tetemes költségek viselésének elfogadása. Ugyan az alternatív befektetések világa népszerű és már szinte nem is létezhet komolyabb portfólió ezen kategóriába tartozó eszközök nélkül, azonban kizárólag csak akkor vágjunk bele, ha a megfelelő szakértői állomány rendelkezésre áll, illetve az adott family office vagy egyéb megbízott bizonyíthatóan rendelkezik releváns kapcsolatokkal, referenciákkal.

UI: a csatolt képek egy vonatkozó megbízásomból származnak, melyeken egy Jan Brueghel II festmény, valamint egy Peter Paul Rubens műhelyének tulajdonított festmény látható, együttesen mintegy 150.000–180.000 EUR értékben. A nagyságrenden látszik, mit kockáztat az, aki alapos utánajárás nélkül, hétköznapi ügyletként kezel egy műtárgyhoz kapcsolódó vételt.

★ Az ügyfeleink részére ezen kiajánlott műtárgyak dokumentált és visszakövethető aukciós előélettel rendelkeztek: a Jan Brueghel II festmény korábban a Sotheby’s és a Dorotheum, míg a Peter Paul Rubens műhelyének tulajdonított alkotás a Dorotheum aukcióján is szerepelt.

DE: Die Verwaltung von Privatvermögen umfasst auch Bereiche, über die seltener gesprochen wird. Zu einem solchen Thema – der Verwaltung von Kunstwerken und Antiquitäten über Offshore-Strukturen – möchte ich einige Gedanken teilen.

Aus Sicht der Vermögensverwaltung besteht eine der interessantesten Besonderheiten von Kunstwerken und Antiquitäten darin, dass ihre Verwaltung weit über eine reine Bewertung und sichere Verwahrung hinausgeht, da Provenienz und Eigentumshistorie, Rechtstitel, Authentizität, grenzüberschreitende Verbringung, Rechtsvorschriften für Kulturgüter, Sanktionen, Anforderungen zur Bekämpfung der Geldwäsche (AML), Versicherung sowie Reputationsrisiken allesamt – gegebenenfalls gleichzeitig – in mehreren Jurisdiktionen relevant werden können.
Daher hat ein solches Projekt teilweise auch einen ausgeprägten investigativen Charakter: Um die Geschichte eines Objekts angemessen aufzuarbeiten, muss geprüft werden, woher es genau stammt, wer es bislang besessen hat, wie es von einem Eigentümer auf den nächsten übergegangen ist und ob es Lücken in der bisher dokumentierten Historie gibt. Sind solche Lücken vorhanden, können sie insbesondere dann von erheblicher Bedeutung sein, wenn sie mit Kriegszeiten, politischen Umbrüchen, kolonialen Erwerbungen oder möglicherweise mit Plünderungen verbundenen Ereignissen zusammenfallen. Somit bedeutet selbst ein scheinbar eindeutiges rechtmäßiges Eigentum nicht zwangsläufig, dass die Geschichte eines Objekts damit abschließend und zufriedenstellend geklärt ist.

Für Trustees und andere in treuhänderischer Verantwortung handelnde Akteure macht all dies ein äußerst sorgfältig strukturiertes Risikomanagement erforderlich. Eine detaillierte Dokumentation der Provenienz und Eigentumsverhältnisse, Authentizitätsprüfungen, Expertengutachten, Sanktionsprüfungen sowie Recherchen in der Datenbank des Art Loss Register können gleichermaßen Teil dieses Prozesses sein, während in komplexeren Fällen auch vertiefte forensische Recherchen oder spezialisierte Rechtsberatung erforderlich werden können. Die grenzüberschreitende Verbringung bringt zusätzliche Risiken mit sich, insbesondere weil sich das internationale regulatorische Umfeld für Kulturgüter kontinuierlich weiterentwickelt.

All dies kann insbesondere für die bereits erwähnten Trustees, Family Offices, Private-Wealth-Berater, Rechtsanwälte, Compliance-Spezialisten sowie Familien mit bedeutenden Kunst- oder Antiquitätensammlungen von besonderer Relevanz sein.
In solchen Fällen bedeutet die verantwortungsvolle Verwaltung des Vermögens nicht lediglich die Erhaltung seines finanziellen Wertes: Mindestens ebenso wichtig ist es, dass Eigentum und Vermögensverwaltung langfristig vertretbar und transparent bleiben und einer rechtlichen, regulatorischen sowie reputationsbezogenen Überprüfung standhalten können.

Im Laufe meiner bisherigen beruflichen Tätigkeit war ich mehrfach an Projekten im Zusammenhang mit Kunstwerken beteiligt, bei denen je nach Fall die Vorbereitung auf eine Auktion oder die vor der Aufnahme in ein Portfolio durchzuführende Due Diligence, die Bewertung sowie die Organisation von Transport und Versicherung den wesentlichen Teil der Arbeit ausmachten – ganz zu schweigen von der damit verbundenen Verantwortung. Für einen Beauftragten ist dabei, nicht zuletzt im Interesse eines ruhigen Schlafs, ein entsprechendes und in vielen Fällen internationales professionelles Netzwerk von außerordentlicher Bedeutung. Auf Seiten der an der Transaktion beteiligten Parteien sind hingegen Transparenz und bürokratische Belastbarkeit erforderlich und insbesondere auf Seiten des Käufers: Entschlossenheit sowie die Bereitschaft, die vorab anfallenden, oftmals erheblichen Kosten zu tragen. Zwar erfreut sich die Welt der alternativen Investments großer Beliebtheit und ein bedeutenderes Portfolio ist mittlerweile kaum noch ohne Vermögenswerte dieser Kategorie vorstellbar, dennoch sollte man sich nur dann darauf einlassen, wenn die entsprechenden Experten zur Verfügung stehen und das betreffende Family Office oder ein anderer Beauftragter nachweislich über relevante Kontakte und Referenzen verfügt.

PS: Die beigefügten Bilder stammen aus einem entsprechenden Mandat von mir und zeigen ein Gemälde von Jan Brueghel II sowie ein der Werkstatt von Peter Paul Rubens zugeschriebenes Gemälde mit einem Gesamtwert von rund EUR 150.000–180.000. Bereits diese Größenordnung zeigt, was derjenige riskiert, der den Erwerb eines Kunstwerks ohne gründliche Prüfung wie ein alltägliches Geschäft behandelt.

★ Die unseren Mandanten zum Erwerb angebotenen Kunstwerke verfügten über eine dokumentierte und nachvollziehbare Auktionshistorie: Das Gemälde von Jan Brueghel II war zuvor bei Sotheby’s und Dorotheum, das der Werkstatt von Peter Paul Rubens zugeschriebene Werk bei Dorotheum zur Auktion angeboten worden.

ENG: I would like to share a few thoughts on a less frequently discussed area of private wealth management, namely the administration of art and antiquities through offshore structures.

From a wealth management perspective, one of the most interesting characteristics of art and antiquities is that their administration goes far beyond mere valuation and safekeeping, as provenance and ownership history, legal title, authenticity, cross-border movement, cultural property legislation, sanctions, anti-money laundering (AML) requirements, insurance and reputational risks may all arise, potentially at the same time, across multiple jurisdictions.
Consequently, a project of this kind also has, to some extent, a distinctly investigative character: properly establishing the history of an object requires examining precisely where it originated, who has owned it to date, how it passed from one owner to another, and whether there are any gaps in its documented history. Where such gaps exist, they may become particularly significant if they coincide with periods of war, political upheaval, colonial acquisitions or events potentially associated with looting. As a result, even seemingly clear and lawful ownership does not necessarily bring the story to a satisfactory conclusion.

For trustees and other fiduciaries, all of this requires an extremely carefully structured approach to risk management. Detailed provenance and title documentation, authenticity assessments, expert opinions, sanctions screening and searches of the Art Loss Register database may all form part of the process, while more complex cases may also require deeper forensic research or specialist legal advice. Cross-border movement introduces further risks, particularly as the international regulatory environment governing cultural property continues to evolve.

All of this may be particularly important for the trustees already mentioned, family offices, private wealth advisers, lawyers, compliance professionals, as well as families with significant collections of art or antiquities.
In such cases, responsible wealth management does not merely mean preserving its financial value: it is at least equally important that ownership and the administration of the assets remain defensible and transparent over the long term and are capable of withstanding legal, regulatory and reputational scrutiny.

Over the course of my career to date, I have been involved on several occasions in projects relating to works of art where, depending on the particular case, preparation for auction or due diligence prior to inclusion in a portfolio, valuation, as well as arranging transportation and insurance represented the lion’s share of the substantive work – not to mention the responsibility involved. For an appointed adviser, not least for the sake of sleeping soundly at night, having access to the right professional network, often international in scope, is of exceptional importance, while the parties involved in the transaction need transparency and bureaucratic stamina and, particularly in the case of the buyer: determination and acceptance of the often substantial costs that must be incurred upfront. Although the world of alternative investments is increasingly popular and it is now almost impossible to imagine a substantial portfolio without assets belonging to this category, one should only enter this field if the appropriate experts are available and the relevant family office or other appointed adviser can demonstrably provide relevant professional contacts and references.

PS: The attached images come from a related engagement of mine and show a painting by Jan Brueghel II and a painting attributed to the workshop of Peter Paul Rubens, with a combined value of approximately EUR 150,000–180,000. The scale of these figures illustrates what is at stake for anyone who approaches the purchase of a work of art as an ordinary transaction without conducting thorough due diligence.

★ The works of art offered to our clients for acquisition had a documented and traceable auction history: the painting by Jan Brueghel II had previously appeared at Sotheby’s and Dorotheum, while the work attributed to the workshop of Peter Paul Rubens had been offered at auction at Dorotheum.

23/08/2026

HU: Mind a privát vásárlók, mind pedig a befektetők gyakran követnek el kisebb-nagyobb hibákat az ajánlattételi folyamat során. Az ingatlanvásárlás Ausztriában ugyan egy szigorúan szabályozott folyamat, azonban kockázatot ezen tulajdonsága is rejthet. A megfelelő eljárásról és a kerülendő buktatók elleni védekezésről az alábbi cikkben számolunk be részletesebben magyarul, angolul és németül.

DE: Sowohl private Käufer als auch Investoren machen im Zuge der Angebotslegung häufig kleinere, oder größere Fehler. Der Immobilienkauf in Österreich ist zwar ein streng geregelter Prozess, doch gerade diese Eigenschaft kann auch gewisse Risiken mit sich bringen. Über die richtige Vorgehensweise und darüber, wie sich typische Fallstricke vermeiden lassen, berichten wir ausführlicher im folgenden Artikel auf Ungarisch, Englisch und Deutsch.

ENG: Both private buyers and investors often make smaller or larger mistakes during the offer process. Although purchasing real estate in Austria is a strictly regulated process, this very characteristic can also involve certain risks. In the following article, we explain in more detail the appropriate procedure and how to avoid common pitfalls, in Hungarian, English and German.

HU: https://www.laszlovari.at/l/veteli-ajanlat-amit-ingatlanvasarlas-elott-tudni-kell/
DE: https://www.laszlovari.at/l/kaufanbot-was-man-vor-dem-immobilienkauf-unbedingt-wissen-sollte/
ENG: https://www.laszlovari.at/l/buying-property-in-austria-what-you-need-to-know-before-signing-a-purchase-offer/

One of the longest-standing areas of expertise of our company, as well as my previous career in finance, is residential real estate financing in the CEE region, particularly in Austria, together with the complete coordination of the purchase process. Based on the experience gained over nearly 15 yea...

12/08/2026

HU: Hogyan biztosítják vagyonukat a tehetős, nemzetközi családok?

Képzeljünk el egy családot, mely vagyona az évtizedek során jóval túlnőtt a saját hazája határain, miután a vállalkozásaiból származó vagyon egy részét több országban fektette be. Vásároltak egy nyaralót Spanyolországban, egy ipari létesítményt Ausztriában, valamint egy bérházat Svájcban. Emellett rendelkeznek még jelentős műgyűjteménnyel, hajókkal, továbbá részesedésekkel különböző magánvállalatokban. A családtagok a színes érdekeltségek miatt három különböző országban élnek és lassan már a következő generáció is bekapcsolódna a családi vagyon ügyeibe.

Az értékek biztosítása természetesen nagyon fontos, így ez a család is gondoskodott erről és amíg követhető volt, minden vagyontárgy biztosítása külön történt: az ingatlanokra helyi biztosításokat kötöttek, a műtárgyakra speciális fedezetet vásároltak, a hajó biztosítását megint egy másik szolgáltató kezelte, így végül a legkülönbözőbb országok, biztosítók, brókerek, feltételek, limitek és kizárások jelentek meg a rendszerben. Egy szint után azonban, ahogy szélesedett és nemzetközivé vált a vagyon, egyre nehezebb lett átlátni, hogy valójában milyen kockázatok vannak biztosítva és melyek nincsenek.
Ez az a pont, ahol egy nagyobb családi vagyon biztosítása már nem pusztán arról szól, hogy minden értékes vagyontárgyhoz tartozzon egy biztosítási kötvény, hanem sokkal inkább arról, hogy a családnak legyen egy saját, egységes kockázatkezelési rendszere.

Saját biztosítási megoldás? Naná!

Nagyobb vállalatcsoportok évtizedek óta alkalmaznak úgynevezett captive insurance-et, vagyis saját biztosítási entitást. (Bizonyos esetekben ugyanez a modell családi vagyonok és family office-ok számára is alkalmazható.) Ez lényegében egy, a családi struktúrához kapcsolódó, szabályozott biztosítótársaság, amely meghatározott kockázatokra biztosítási fedezetet nyújthat, biztosítási díjat szed, kockázatot vállal és káresemény esetén a biztosítási szerződés alapján helytáll, miközben természetesen meg kell felelnie a létrehozásának helye szerinti tőke-, működési, szolvencia- és felügyeleti követelményeknek.

A captive nem feltétlenül váltja ki a hagyományos biztosítókat, hanem egyfajta központi biztosítási és kockázatfinanszírozási rétegként működhet, mely keretein belül bizonyos kockázatokat maga viselhet, másokat pedig továbbadhat a nemzetközi biztosítási, vagy viszontbiztosítási piacnak. A nemzetközi vagyon miatt ugyanakkor továbbra is szükség lehet helyi biztosítókra, hiszen egy másik országban létrehozott captive nem biztosíthat automatikusan közvetlenül kockázatokat a világ bármely pontján, így bizonyos esetekben helyi biztosító vagy úgynevezett fronting megoldás bevonására is szükség lehet.

Mi történik a biztosításra fordított pénzzel?

A captive egyik érdekes sajátossága hosszú távon mutatkozik meg: míg a hagyományos biztosítás esetén a családi struktúra biztosítási díjat fizet egy külső biztosítónak a vállalt kockázatért, addig egy megfelelően kialakított captive maga szedi a biztosítási díjakat, vállalja az előre meghatározott biztosítási kockázatokat és ezek fedezetére megfelelő tőkét, illetve biztosítástechnikai tartalékokat tart fenn. Az ezek mögött álló eszközök a vonatkozó szabályozási, szolvencia-, likviditási és befektetési követelmények keretei között befektethetők, azonban nem tekinthetők a család szabadon felhasználható vagyonának, hiszen mindenekelőtt a biztosító kárrendezési és egyéb kötelezettségeinek teljesítését kell szolgálniuk.
A biztosítás így bizonyos körülmények között már nem pusztán éves költségként jelenik meg, hanem a család hosszú távú kockázatfinanszírozási stratégiájának részévé válik, mely különösen érdekes lehet olyan családok számára, amelyek nem néhány évben, hanem generációkban gondolkodnak.

Fontos általános szabály, hogy nem csupán a vagyontárgyak jelentenek kockázatot!
Egy összetett családi vagyon esetében ráadásul nem kizárólag az jelent veszélyt, hogy megsérül egy ingatlan, egy műtárgy vagy egy hajó, hanem kockázatot jelenthet maga a szóban forgó vagyon kezelése is, mely több keretben is történhet.
Egy erre a célra létrehozott trust, alapítvány vagy family office működésében pedig sokszor jelentős döntéseket kell hozni, felelősségi köröket kell meghatározni és különböző generációk érdekeit kell összehangolni. Minél összetettebb egy ilyen struktúra, annál fontosabbá válik a felelősségi és fiduciárius (itt: vagyonkezelői) kockázatok megfelelő kezelése.
Egy jól kialakított biztosítási struktúra ezért a családi vagyon governance rendszerének is részévé válhat, ugyanakkor egy saját biztosító nem való mindenkinek: egy ilyen társaság szabályozott pénzügyi struktúra, amely megfelelő tőkét, szakértői irányítást, biztosítási és aktuáriusi (biztosításmatematikai) ismereteket, jogi hátteret, valamint folyamatos felügyeletet igényel, ahol különösen fontos annak vizsgálata is, hogy a konstrukció valóban a család és (trust esetében) a kedvezményezettek hosszú távú érdekeit szolgálja-e.
A tulajdonosi és irányítási szerepek összefonódása új érdekellentéteket is teremthet, emiatt a megfelelő governance (irányítási rendszer), a független szakértők bevonása, az átlátható díjazás és a megfelelő kárrendezési folyamat legalább olyan fontos, mint maga a biztosítás. Nem véletlen, hogy a captive biztosítás egyik legismertebb nemzetközi központja Bermuda, ahol évtizedek alatt komoly biztosítási, viszontbiztosítási és szabályozási infrastruktúra épült ki az ilyen struktúrák körül, ugyanakkor maga a captive székhelyének megválasztása is lényeges tervezési kérdés, hiszen az egyes joghatóságok tőke-, adózási, befektetési, jelentéstételi és felügyeleti szabályai jelentősen eltérhetnek egymástól.

A valódi kérdés: mit védünk?

Egy nemzetközi család számára idővel megváltozik a biztosítás alapvető kérdése, hiszen már nem egyszerűen az a feladat, hogy biztosítsuk a házat, a hajót vagy a műgyűjteményt, hanem az, hogy mely kockázatokat érdemes megtartani, melyeket célszerű külső biztosítóra vagy viszontbiztosítóra átruházni, és hogyan lehet mindezt egy több országra, többféle vagyonelemre és több generációra kiterjedő családi vagyon esetében egységes rendszerben kezelni? - Erre nincs minden család számára azonos válasz.
A captive insurance csupán egy lehetséges eszköz, mely mégis jól megmutatja, mennyire képes megváltozni a vagyonkezelés logikája, amikor egy család vagyona kinövi a hagyományos, sablonos kereteket.

ENG: How do wealthy international families insure their assets?

Imagine a family whose wealth has expanded far beyond the borders of their home country over the decades, after investing part of the wealth generated by their businesses across several countries. They purchased a holiday home in Spain, an industrial property in Austria and a residential rental property in Switzerland. In addition, they own a significant art collection, yachts and interests in various privately held companies. As a result of these diverse interests, family members now live in three different countries, and the next generation is gradually becoming involved in matters concerning the family wealth.

Protecting these assets through insurance is naturally very important, so the family took care of this as well, and as long as the arrangements remained manageable, each asset was insured separately: local insurance policies were taken out for the properties, specialist coverage was purchased for the artworks, while the yacht was insured through yet another provider. Eventually, the structure involved a wide variety of countries, insurers, brokers, terms, limits and exclusions. At a certain point, however, as the family wealth expanded and became increasingly international, it became more and more difficult to understand which risks were actually insured and which were not.
This is the point at which insuring substantial family wealth is no longer simply about having an insurance policy for every valuable asset, but rather about establishing the family’s own integrated risk management system.

A family’s own insurance solution? Absolutely!

Large corporate groups have been using so-called captive insurance, essentially their own insurance entities, for decades. (In certain circumstances, the same model can also be relevant to family wealth and family offices.) In essence, a captive is a regulated insurance company connected to the family structure that may provide insurance coverage for specified risks, collect premiums, assume risk and pay valid claims under its insurance contracts, while complying with the capital, solvency, operational and supervisory requirements of its jurisdiction.

A captive does not necessarily replace traditional insurers, but can operate as a central insurance and risk-financing layer, retaining certain risks while transferring others to the international insurance or reinsurance market. Local insurers may nevertheless still be required where assets and risks are spread internationally, since a captive established in one jurisdiction cannot automatically write insurance directly for risks located anywhere in the world, and local insurers or so-called fronting arrangements may therefore form part of the overall structure.

What happens to the money spent on insurance?

One of the interesting characteristics of a captive becomes apparent over the long term: while under traditional insurance arrangements the family structure pays premiums to an external insurer in return for assuming risk, a properly structured captive itself receives premiums, assumes defined insurance risks and maintains appropriate capital and technical reserves to support those obligations. The assets supporting these obligations may be invested subject to applicable regulatory, solvency, liquidity and investment requirements, but they are not simply freely available family capital, as they must first and foremost remain available to meet the insurer’s claims and other obligations.
Under certain circumstances, insurance therefore ceases to be merely an annual expense and instead becomes part of the family’s long-term risk-financing strategy, which can be particularly relevant for families that think not in terms of years, but in generations.

An important general principle is that risks do not arise solely from the assets themselves!
In the case of complex family wealth, the danger is not limited to damage to a property, a work of art or a yacht. The management of the wealth itself, which may take place through a variety of structures, can also create risks.
Within a trust, foundation or family office established for such purposes, significant decisions often have to be made, responsibilities must be defined and the interests of different generations need to be aligned. The more complex such a structure becomes, the more important the appropriate management of liability and fiduciary risks becomes.
A well-designed insurance structure can therefore also form part of the governance system surrounding family wealth. At the same time, having a family’s own insurer is not suitable for everyone: such an entity is a regulated financial structure requiring adequate capital, professional management, insurance and actuarial expertise, legal support and ongoing supervision. It is particularly important to assess whether the structure genuinely serves the long-term interests of the family and, in the case of a trust, its beneficiaries.
Overlapping ownership and management roles can also create new conflicts of interest. For this reason, appropriate governance, the involvement of independent professionals, transparent remuneration and a proper claims-handling process are at least as important as the insurance itself. It is no coincidence that Bermuda is one of the world’s best-known centres for captive insurance, having developed a sophisticated insurance, reinsurance and regulatory infrastructure around such structures over several decades, although the choice of domicile itself is an important planning decision, as capital, tax, investment, reporting and supervisory requirements can differ significantly between jurisdictions.

The real question: what are we protecting?

For an international family, the fundamental question of insurance changes over time. The task is no longer simply to insure the house, the yacht or the art collection, but rather to determine which risks should be retained, which should be transferred to external insurers or reinsurers, and how these risks can be managed within an integrated system spanning multiple countries, different types of assets and several generations. There is no single answer that is right for every family.
Captive insurance is only one possible tool, but it clearly demonstrates how significantly the logic of wealth management can change once a family’s wealth outgrows traditional, standardised structures.

DE: Wie sichern vermögende, international aufgestellte Familien ihr Vermögen ab?

Stellen wir uns eine Familie vor, deren Vermögen im Laufe der Jahrzehnte weit über die Grenzen ihres Heimatlandes hinausgewachsen ist, nachdem sie einen Teil des aus ihren Unternehmen erwirtschafteten Vermögens in mehreren Ländern investiert hat. Die Familie hat ein Ferienhaus in Spanien, eine Industrieimmobilie in Österreich sowie ein Mietshaus in der Schweiz erworben. Darüber hinaus verfügt sie über eine bedeutende Kunstsammlung, Yachten und Beteiligungen an verschiedenen privaten Unternehmen. Aufgrund dieser vielfältigen Interessen leben die Familienmitglieder mittlerweile in drei verschiedenen Ländern, und langsam beginnt auch die nächste Generation, sich mit den Angelegenheiten des Familienvermögens zu beschäftigen.

Die Absicherung dieser Vermögenswerte ist selbstverständlich von großer Bedeutung. Daher hat auch diese Familie entsprechende Vorkehrungen getroffen, und solange die Situation noch überschaubar war, wurde jeder Vermögenswert separat versichert: Für die Immobilien wurden lokale Versicherungen abgeschlossen, für die Kunstwerke spezielle Deckungen erworben, während die Yacht wiederum von einem anderen Anbieter versichert wurde. So fanden sich schließlich unterschiedlichste Länder, Versicherer, Makler, Bedingungen, Deckungsgrenzen und Ausschlüsse innerhalb des Systems. Ab einem gewissen Punkt wurde es jedoch mit zunehmender Größe und Internationalisierung des Vermögens immer schwieriger zu überblicken, welche Risiken tatsächlich versichert waren und welche nicht.
An diesem Punkt geht es bei der Absicherung eines größeren Familienvermögens nicht mehr nur darum, für jeden wertvollen Vermögensgegenstand eine Versicherungspolice zu haben, sondern vielmehr darum, dass die Familie über ein eigenes, einheitliches Risikomanagementsystem verfügt.

Eine eigene Versicherungslösung? Warum nicht!

Größere Unternehmensgruppen nutzen seit Jahrzehnten sogenannte Captive-Insurance-Lösungen, also eigene Versicherungseinheiten. (Unter bestimmten Voraussetzungen kann dasselbe Modell auch für Familienvermögen und Family Offices relevant sein.) Im Wesentlichen handelt es sich dabei um ein reguliertes Versicherungsunternehmen, das mit der Familienstruktur verbunden ist, für bestimmte Risiken Versicherungsschutz gewähren, Prämien vereinnahmen, Risiken übernehmen und im Versicherungsfall aufgrund seiner Versicherungsverträge zur Leistung verpflichtet sein kann, wobei es den Kapital-, Solvabilitäts-, Betriebs- und Aufsichtsanforderungen seines jeweiligen Sitzstaates unterliegt.

Eine Captive ersetzt traditionelle Versicherer nicht zwangsläufig, sondern kann als zentrale Versicherungs- und Risikofinanzierungsebene fungieren, innerhalb derer bestimmte Risiken selbst getragen und andere an den internationalen Versicherungs- oder Rückversicherungsmarkt weitergegeben werden. Bei international verteilten Vermögenswerten können lokale Versicherer dennoch weiterhin erforderlich sein, da eine in einem Staat errichtete Captive nicht automatisch Risiken überall auf der Welt direkt versichern darf, weshalb gegebenenfalls auch lokale Versicherer oder sogenannte Fronting-Strukturen Teil der Gesamtlösung sein können.

Was geschieht mit dem für Versicherungen aufgewendeten Geld?

Eine der interessanten Besonderheiten einer Captive zeigt sich langfristig: Während die Familienstruktur bei einer traditionellen Versicherung Prämien an einen externen Versicherer zahlt, damit dieser das entsprechende Risiko übernimmt, vereinnahmt eine angemessen strukturierte Captive selbst Versicherungsprämien, übernimmt definierte Versicherungsrisiken und hält zur Erfüllung dieser Verpflichtungen entsprechendes Kapital und versicherungstechnische Rückstellungen vor. Die diesen Verpflichtungen gegenüberstehenden Vermögenswerte können im Rahmen der geltenden regulatorischen, Solvabilitäts-, Liquiditäts- und Anlagevorschriften investiert werden, stehen der Familie jedoch nicht einfach als frei verfügbares Kapital zur Verfügung, da sie in erster Linie der Erfüllung der Schaden- und sonstigen Verpflichtungen des Versicherers dienen müssen.
Unter bestimmten Voraussetzungen stellt die Versicherung damit nicht mehr lediglich einen jährlich wiederkehrenden Kostenfaktor dar, sondern wird Bestandteil der langfristigen Risikofinanzierungsstrategie der Familie. Dies kann insbesondere für Familien interessant sein, die nicht in Jahren, sondern in Generationen denken.

Ein wichtiger allgemeiner Grundsatz lautet: Nicht nur die Vermögenswerte selbst stellen ein Risiko dar!
Bei einem komplexen Familienvermögen besteht die Gefahr zudem nicht ausschließlich darin, dass eine Immobilie, ein Kunstwerk oder eine Yacht beschädigt wird. Auch die Verwaltung des betreffenden Vermögens, die innerhalb unterschiedlicher Strukturen erfolgen kann, kann mit Risiken verbunden sein.
Innerhalb eines zu diesem Zweck errichteten Trusts, einer Stiftung oder eines Family Office müssen häufig bedeutende Entscheidungen getroffen, Verantwortungsbereiche festgelegt und die Interessen verschiedener Generationen miteinander in Einklang gebracht werden. Je komplexer eine solche Struktur wird, desto wichtiger wird der angemessene Umgang mit Haftungs- und treuhänderischen Risiken.
Eine gut konzipierte Versicherungsstruktur kann daher auch Bestandteil des Governance-Systems des Familienvermögens sein. Gleichzeitig ist ein eigener Versicherer nicht für jede Familie geeignet: Eine solche Gesellschaft ist eine regulierte Finanzstruktur, die eine angemessene Kapitalausstattung, professionelle Führung, versicherungsbezogene und aktuarielle Fachkenntnisse, rechtliche Unterstützung sowie eine laufende Aufsicht erfordert. Besonders wichtig ist dabei auch die Prüfung, ob die Struktur tatsächlich den langfristigen Interessen der Familie und – im Falle eines Trusts – der Begünstigten dient.
Überschneidungen zwischen Eigentümer- und Leitungsfunktionen können zudem neue Interessenkonflikte schaffen. Deshalb sind eine angemessene Governance, die Einbindung unabhängiger Fachleute, eine transparente Vergütung und ein ordnungsgemäßer Prozess zur Schadenregulierung mindestens ebenso wichtig wie die Versicherung selbst. Nicht ohne Grund zählt Bermuda zu den international bekanntesten Standorten für Captive-Versicherungen: Über Jahrzehnte hinweg hat sich dort eine umfassende Versicherungs-, Rückversicherungs- und Regulierungsinfrastruktur rund um solche Strukturen entwickelt, wobei auch die Wahl des Sitzes einer Captive eine wichtige Planungsentscheidung darstellt, da sich Kapital-, Steuer-, Anlage-, Berichts- und Aufsichtsanforderungen zwischen den einzelnen Rechtsordnungen erheblich unterscheiden können.

Die eigentliche Frage lautet: Was schützen wir?

Für eine international aufgestellte Familie verändert sich im Laufe der Zeit die grundlegende Frage der Versicherung. Es geht nicht mehr nur darum, das Haus, die Yacht oder die Kunstsammlung zu versichern, sondern darum, welche Risiken die Familie selbst tragen, welche sie auf externe Versicherer oder Rückversicherer übertragen und wie sie diese Risiken innerhalb eines Systems verwalten sollte, das sich über mehrere Länder, unterschiedliche Vermögenswerte und mehrere Generationen erstreckt. Darauf gibt es keine für jede Familie gleichermaßen passende Antwort.
Captive Insurance ist lediglich eines von mehreren möglichen Instrumenten, zeigt jedoch sehr anschaulich, wie stark sich die Logik der Vermögensverwaltung verändern kann, wenn das Vermögen einer Familie über die traditionellen, standardisierten Strukturen hinauswächst.